Boston Legal

Szép ország ez a Magyarország, André!
Szép bizony, nagykövet asszony! Csak azok a magyarok ne lennének benne…
Maga megint tréfál, André, maga very crazy boy, ezek aranyos emberek, mi hoztuk nekik a demokráciát!
Nem mindenki kér annyira belőle…
André, maga pajkos, csacsi fiú, mi nem szoktuk ezt kérdezni. Ez a szép a demokráciánkban!

Egy hete, hogy Colleen Bradley Bell Magyarországra érkezett. Ennyi idő alatt – a helyi népnek szánt kedves videoüzenete alapján – kitűnően megtanult magyarul köszönni, és gyaníthatóan tökéletesen látja a Los Angeles-i és a pesti gulyás közti különbséget is. Együtt vacsorázott Szijjártó Péter külügyminiszterrel is, a nagykövetségre pedig már bejelentkezett villásreggelizni az összes hazai „demokrata” vezér és lobbista. Nem kétséges, hogy a szakmailag döcögősre sikeredett szenátusi meghallgatás után a Gazdagok és szépek exproducere kitűnően ismeri a magyar–amerikai kapcsolatok minden csínját-bínját, és most már bármikor megtalálja egy vaktérképen is a Balatont. Ami meg hiányzik, azt hozzáadja immár követtanácsosként a jó André Goodfriend, hiszen a magyar demokrácia elkötelezett barátja marad Budapesten, a „szakmát” továbbra is ő viszi. A washingtoni külügyminisztérium nem oldotta fel diplomáciai mentességét, és a kétoldalú kapcsolatokat javítandó nem is vezényelte valami festőien melegebb éghajlatra a magyar belpolitikai csatározásokba belegabalyodott diplomatát. De spongyát rá, legyen ez a múlt: mostantól minden szép és jó lesz, mint egy tündi-bündi szappanopera felvezetőjében. Szemernyi kétségem sincs, hogy mostantól mindent nyíltan és kölcsönösen tisztázunk, egyenjogú és -rangú félként.

Nem fojtjuk el kölcsönös aggodalmainkat a korrupciós ügyekben sem. Biztos vagyok benne, hogy a tengerentúlon most már pillanatok alatt nyilvánosságra hozzák a kitiltott „hatok” ügyét. Sőt, a listához hozzácsapják azon amerikai cégeket is, amelyek ellen Washingtonban folyik évek óta korrupció gyanújával eljárás, valamint tisztázzuk, hogy ezen vállalatok külföldi terjeszkedésében milyen szerepet játszanak a csúszópénzek, és a tendert kiíró országokra nehezedik-e politikai vagy titkosszolgálati nyomás. Érdekes lenne azt is pontosan látni, hogy állami kulcspozíciók elérésében milyen szerepe van a szponzori pénzeknek. Természetesen nem a nagyköveti kinevezésekre gondolunk, ha az amerikai külügyminisztérium utazási irodát csinál magából, az az ő dolga, mi csak megtiszteltetésként értékelhetjük, hogy kétmillió dolláros kampánytámogatás kell egy pár éves budapesti vakációhoz.

Nyíltan fogunk beszélni a demokrácia kérdéséről is. Bell asszony egész biztosan elmagyarázza nekünk, miképp lehet, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke ellen eljárás indul, mert túllépte alkotmányos jogköreit. Érdekelne bennünket, hogy a Fehér Ház rendeleti úton való kormányzása mennyire felel meg az alapító atyák ideáinak, nem is beszélve a modern jogállami normákról.

Az új nagykövet el fogja oszlatni aggodalmainkat a sajtó- és szólásszabadság tengerentúli helyzetét illetően is. Például, hogy miért cenzúrázzák a „terrorizmus elleni háborúval” kapcsolatos híreket – többek között katonakoporsó sem kerülhet a tévénézők szeme elé, illetve tüntetni sem lehet bárhol, úgynevezett „szólásszabadság-zónákat” alakítottak ki. Értjük, hogy szeptember 11. óta háborúban állnak a fél fejlődő világgal, és olyan csekélységek, mint a Genfi Egyezmény, szóra sem érdemesek. Meg Barack Obama is elmondta évnyitó beszédében: hat év elteltével most már tényleg nagyon eltökélt a guantánamói börtöntábor bezárása ügyében. Ezen a ponton folytathatunk majd nyílt párbeszédet az emberi jogok kérdéséről is, alighanem mi itt az óvilágban rosszul látjuk, s a kínzás valóban elfogadható információszerző módszer, és a vízbe fojtás imitálása is a bevett eljárás része.

A nagykövet asszony természetesen megérti, hogy a szabad világ eszményein felnevelkedett új generációknak meghatározó a személyes szabadság kérdésköre. Ezért elmagyarázhatná, hogy miért van még mindig életben az ideiglenesnek szánt hazafias törvény, amely lehetőséget ad arra, hogy bárkit és bármikor lehallgassanak, letartóztassanak, jogi börtönszigetekre toloncoljanak. Értjük Washington aggodalmát a cigánykérdés ügyében is, ezért kérjük, világítsák meg az afroamerikai közösség beilleszkedésén, hol is hibáztunk. Pláne tanulni szeretnénk szociális téren, hiszen az egészségügyi rendszerük példa az egész világ számára, és az új elnöki cél, a mindenkinek járó évi hétnapos betegszabadság is okulásra ösztönöz minket.

Jó szövetségesek akarunk lenni, akikben fel sem merül, ami a Boston Legal – Jogi Játszmák című, Emmy- és Golden Globe-díjas jogi szappanopera nagykövet asszony által is ismert egyik hősében: hozzuk haza a katonáinkat, és végre Amerikában teremtsünk demokráciát!