Dippold Pál

Vélemény és vita

Bosszúcska

Álláspont. Nem nehéz a sarokba vágni a politikailag korrekt beszédmódot, amikor felbőszítenek valakik valakit

Az egykor nemzeti radikális maszkot viselő, mára a baloldallal szinte erotikusan kézen fogva járó Jobbik úgynevezett plakáthadjáratának első darabját meglátván könnyen ilyen helyzetbe kerülhet az ember. Mondjuk, elkezd csúnyán beszélni. Rövid idő elmúltával azonban inkább mégsem beszél csúnyán, mert ez a Jobbikot a zsebébe vagy valami másába dugó Simicska Lajos előjoga, akihez kitűnően csatlakozott Ádám nevű fia. A bucifejű fiatalember milliméterről milliméterre vágná le a neki nem tetsző emberek hímtagját. Nem tudni, honnan vette az ötletet, bizonyos népeknél létezik ilyenféle milliméterezés, azt körülmetélésnek nevezik, és nem a nemes szervet, hanem annak csupán az előbőrét, a fitymát távolítják el. Ez a kedves Simicska család, úgy tűnik, szellemi-lelki fitymaszűkületben szenved. Fáj az agyuk, az legalábbis, ami megmaradt belőle, mert úgy gondolják, elvették tőlük azokat a javakat, amelyek szerintük járnak nekik.

A milliárdos üzletember, cseppet sem váratlan módon, lázas bevásárlásba kezdett, miután, úgymond, szakított Orbán Viktorral, pontosabban gyalázatos módon megsértette Magyarország miniszterelnökét. Hatalmas vagyona megengedi Simicskának, hogy médiamogult játsszon. Vannak lapjai, rádiója, televíziója. Ám valódi erejét, azt a bizalmi tőkét és kapcsolatrendszert, amely egykoron a mai kormányzat meghatározó alakjaihoz kötötte, elveszítette. Nem feltétlenül Orbán trágár szidalmazása miatt. Hogy Simicska is megértse: ez csak az utolsó csepp volt. Az elhízott vakond és egy okosnak tűnő cickány keverékének képét mutató nagyvállalkozó tehát megvásárolta a Jobbikot. Megtehette, hiszen a menyasszony eladó volt. A Parlamentbe fekete lajbiban bevonuló Vona Gábor méltó partnerévé vált Simicskának. Ki tudja, mi minden más mellett, végtelen hataloméhségük is egymás mellé rendelte őket. Létrejött tehát egy korábban elképzelhetetlen szövetség, az egykor a polgári értékek fontosságát szajkózó Simicska, a magyar nép felemelésén göcögve fáradozó Vona és legújabban a törvényhozásban a baloldallal is alig leplezett együttműködésre kész figurák között. Ebben a szerkezetben ott izeg-mozog Pápa hírhedt szülötte, a táncos lábú Gyurcsány Ferenc, ott áll ellenlábasa, a szocialista miniszterelnök-jelölt Botka László gólemalakja, a George Soros és az ő Nyílt Társadalom Alapítványának eszméit szajkózó, migránsbarát két múmia, úgymint Heller Ágnes és Konrád György, és ne felejtsük ki ebből a körből a Simicska-tévében Kálmán Olgával vidáman parasztozó, kulákozó, a magyar nép nagy részét vérig sértő, ám éppen ezért villámgyorsan eltüntetett Kéri Lászlót sem. Rajtuk végignézve nyilvánvalóvá válik, hogy már megint összenőttek azok, akik összetartoznak. Akárcsak a mondókában, bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok.

A Jobbik tehát plakátkampányba kezdett. Ennél alattomosabb és sunyibb eszmehirdető módszert senki más nem talált, vélhetően nem is igen keresett. A plakát maga a gyalázat. Sértő, a köznyugalmat – az enyémet legalábbis – rendkívüli módon zavaró, büntetőjogilag megfogható, rágalmazó tartalmakat hordozó, végtelenül gyáva és kisszerű eszköz. A minden emberben ott lévő, de a legtöbbünkben megfékezett sátáni indulatokra akarnak hatni ezek a plakátok. Az irigységre, a zsigeri gyűlölet felkeltésére és folyamatos ébren tartására. Ha a szóhasználatot vizsgáljuk, mindezt a legteljesebben igazolja. Ti dolgoztok, ők lopnak. Két többes számú személyes névmás. Ti és ők. Az álszent és feneketlenül ostoba jobbikos szónokok ócska hazugságát leplezi le, ők árokbetemetésről beszélnek, szekértáborok megszüntetéséről, nemzeti egységről, szájukra merik venni a szót: haza, miközben minden tettük az ellenkezőjéről szól. Alamuszi módon kisomfordálnak a Soros-ügyi parlamenti szavazásról, amin azért nem kell nagyon csodálkozni, hiszen a betelepítési kvóták elleni eljárásban ugyanígy cselekedtek. Az olyan apróságokról már ne is beszéljünk, mint az időközi választásokon a baloldallal jól megbeszélt jelölt-visszaléptetések, amelyek aztán hoztak is nekik néhány parlamenti mandátumot.

Hol van tehát a plakátokról az a két személyes névmás, ami valamennyire hitelesíthetné otromba állításaikat: hol van az én, és hol van a mi? Hol van a liberális-szocialista önzés énjének vállalása, és hol a mi, a lajbis radikális nemzeti? Sehol.

Esetleg a vakond-cickány Simicska vagy a világmanipulátor George Soros zsebében vagy másában. Innen ezek a derék plakátolók aztán bármikor előhúzhatók.

Nem baj, lányok, fiúk és genderlányfiúlányok. Mi dolgozunk, ti gyűlölködtök.