Börtönwellness

Hogy onnan aztán jelentősen megnövelt test- és izomtömeggel kikerülve szűkebb közösségükben még magasabbra emelkedjenek. Most akkor testépítőszalon, avagy wellness lett a börtönökből? – tette fel a kérdést Vidéki Lajos gyermekkori cimborájának, aki egy ilyen műintézetben kereste a betevőt egy időben.
És a cimbora bizony csak bólogatni, hümmögni tudott ezekre a felvetésekre, és azt is elárulta, hogy munkahelyén, a hajdani, Vidéki Lajos által is megismert elsőlépcsős laktanyából kialakított börtönben bizony meglehetősen jó dolguk van az elítélteknek. A tervező külön konditermet alakított ki a bennlakóknak, igaz, ezt az első parancsnok a fegyőrök számára tette csak látogathatóvá. De jó a koszt. És van például korlátlan mennyiségben meleg víz. Ami pedig Vidéki Lajos idejében csak egyszer volt egy héten, és akkor is csak rövid ideig. Ha pedig ezt a gyöngyéletet valamelyik hivatástudattal túlontúl megvert vagy megáldott fegyőr megkeserítené, annak nagyon vigyáznia kell. A börtönök környékén is ott kóricálnak azok a bizonyos jogvédő szervezetek, akik Vidéki Lajos cimborája szerint is minden esetben az elítélteknek hisznek. És a működésük után hivatalból megindítandó vizsgálatok jókora púpok szoktak lenni a parancsnokok hátán. Mintha a büntetés-végrehajtás fölé kerekedne az elítélt érdekérvényesítő képessége.

No, persze ezt nem teljesen így fogalmazta meg Vidéki Lajos cimborája, aki amúgy egy jól megtermett ember, és idővel ott is hagyta ezt a világot. (Most éppen heti két alkalommal Afganisztánba toloncol vissza repülővel illegális bevándorlókat. Akikkel elmondása szerint megint csak nehéz szót érteni, és nem csak a hiányos angoltudásuk miatt, de ez már egy másik történet.)

Vidéki Lajos fejében viszont továbbra is ott motoszkál a gondolat: hogyan lehet az, hogy a 9,8 milliós ország tizennyolcezer fogvatartottja (egy kisvárosnyi ember!) közül csak kilencezer dolgozik rendszeresen. Miért lehet az, hogy a többiek a maguk kis bizniszeivel, tévézéssel és természetesen az elmaradhatatlan gyúrással múlassák az időt a napi háromszori bőségesnek mondható étkezés mellett?

Pedig a tetemes költségek ledolgoztatására már régóta megvan a szándék az illetékesekben, csak hát több probléma is felmerül. Először is: sokszor kevés a rab motivációja a rosszul fizető, idegölő melóra, meg aztán, úgymond, munkakultúrája sincs. No, és az adókedvezmények ellenére éppen a különleges munkaerő miatt a vállalkozások sem kapkodnak a lehetőség után, hogy rabokat foglalkoztassanak. Azok az idők pedig rég lejártak, mikor súlyos vasgolyókat a lábukkal vonszolva, korbácsos őrök felügyelete mellett törték a követ valamilyen zordon bányában az elítéltek. A kényszerbányásztatás nyilván nem felel meg a huszonegyedik század humanitárius elképzeléseinek, de az sem járja, hogy mondjuk az elítélt a becsempészett mobiltelefonról „unokázós” hívásokat indítson a kóterból, hogy aztán az így átvert szerencsétlen öregektől a kinti cimborák szépen begyűjtsék a sokszor milliós összegeket. Hja, a jó verbális kommunikáció nagy áldás – gondolta Vidéki Lajos.

És ha már a foglakoztatásról van szó, Vidéki Lajosnak eszébe jutott a másik eset, mikor a bodzázásból pompásan élő elítélt jogerős tizenhárom év sopronkőhidai fegyházzal indított, amiből aztán néhány év múlva már baracskai börtön lett. Hogy aztán a legenyhébb, fogház fokozatba kerüljön a szépen kigyúrt és tetovált illető Szombathelyen. Ahonnan pedig nyilván a kiemelkedően jó magaviselete miatt (az egyik tárgyalásán még neki akart ugrani a bírónak) végül kilenc év és öt hónap után szabadult. Igaz csak feltételesen, de a bíró azzal indokolta a felháborító döntést, hogy az illető dolgozni fog, egy vállalkozó munkát ígért neki. A büntetés-végrehajtás rendszerében alacsony biztonsági kockázatot elérő férfiú aztán emlékezetes szabadulóbulit rendezett, miközben valahogy egy BMW-típusú, értékes gépjárműhöz is hozzájutott. Nyilván ezzel jár most is a hét öt napján korán kelve arra a bizonyos betanított munkára, amit a bíró oly kegyesen figyelembe vett. Hogy aztán nem is olyan régen Siófokon látták az immár szokásossá vált erődemonstráció élcsapatában, nos, az csak valami fatális véletlen lehetett.