Vélemény és vita
Börtönkaszinó
Álláspont. A legfőbb bírói fórum, igen hosszú procedúra zárásaként, most börtönbe küldte a vagyonkezelő korábbi vezetőit
Ahogy a 4-es metró ügye kapcsán készült, elképesztő károkozásokat és korrupciós szálakat feltáró OLAF-jelentés vagy az uniós források informatikai kezelése kapcsán az Európai Bizottság által visszakért tizennyolcmilliárd forint nyomán ismét felsejlett, úgy a sukorói büntetőperben hozott, szokatlanul szigorú ítélet is afféle kései emlékeztetőt jelent a 2010 előtti évek zavaros viszonyaira. Felgyorsult világunkban hajlamosak vagyunk elfelejteni azt az időszakot, amikor napi szinten robbantak ki a közpénzek eltűnését és a baloldali politikusokat egyaránt érintő botrányok. Hunvald, Hagyó, Zuschlag és társai nevét egy ország ismerte meg, akárcsak visszaélésekkel terhelt, maffiaszerű történeteiket.
Fontos, a kézi vezérlésű igazságszolgáltatást emlegetők, akár az elkövetőket is mentegetők hiteltelenségét erősítő körülmény, hogy az ügyészségi eljárások zöme jóval a 2010 előtti kormányváltás előtt indult. Ezek közé tartozik a 2008-ban Joav Blum üzletember és az állam nevében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. között létrejött telekcsere-szerződés is, emiatt az ügyészség már 2009-ben lépett. A Kúria tegnapi, jogerős határozata alapján pedig immár tény az akkori gyanú: az önmagában is botrányt keltő, gigantikus kaszinóberuházás érdekében kötött kontraktussal csaknem 1,3 milliárd forint kár érte volna az államot. Ennyivel ért többet a Velencei-tó melletti ingatlan, mint a titokzatos befektető által „bedobott” albertirsai gyümölcsös.
A legfőbb bírói fórum, igen hosszú procedúra zárásaként, most börtönbe küldte a vagyonkezelő korábbi vezetőit, a több más ügyben is érintett Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot. A verdikt annyiban váratlan, hogy előzőleg a Szegedi Ítélőtábla felmentette a vádlottakat, akik boszorkányüldözésnek bélyegezhették a pert. Talán nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy a Fidesz által ígért úgynevezett elszámoltatás nem lett túl erőteljes, maradt némi hiányérzet, ami egyúttal további bizonyítéka annak, hogy nem a jelenlegi kormánypárt rángatja dróton a különböző hatóságokat és bíróságokat.
Érdemes rögzíteni: Gyurcsány Ferenc 2008 tavaszán teljes támogatásáról biztosította az egész Sukoró-projektet, sőt, az elsőként a Magyar Hírlapban ismertetett feljegyzés szerint konkrét utasításokat adott Tátrainak és kollégáinak. És a dokumentum alapján már akkor eldőlt, megoldják a telekcserét, amely a Kúria indoklása szerint hátrányos volt az állam szempontjából. Persze a Gyurcsány-kormány esetében nem esett le az állunk ettől a megállapítástól, mégis, bíróság ilyen egyértelműen talán még nem rögzítette az efféle magatartást. Az ítélet alapján pőrén kirajzolódik előttünk a külföldi befektetők igényei szerint gazdálkodó, önfeladó balliberális országvezetés. Szomorú látlelet, amelynek kapcsán a valódi főszereplő, aki gyanúsítotti kihallgatása után kapitális médiahisztit rendezett, ám a vádlottak padját végül – ki tudja, miért – megúszta, most egyenesen bírók és ügyészek börtönbe zárását helyezte kilátásba. A példátlan fenyegetés szintén nem szokatlan a bukott miniszterelnöktől, ám felettébb beszédes, hogy a gyurcsányi múlt megtagadásán dolgozó szocialisták már nem siettek annyira kommentálni a fejleményeket. Az ezerarcú ellenzék egyik, a megmaradásért küzdő pártja, az LMP azonban egyenesen a helyzet tisztázására szólította fel az őszödi beszéddel az örök hiteltelenek panteonjában helyet foglaló Gyurcsányt.
Azt az exszocialista exkormányfő maga tette szóvá, hogy őt nem tudták börtönbe zárni. Osztozunk a felháborodásában.
Fontos, a kézi vezérlésű igazságszolgáltatást emlegetők, akár az elkövetőket is mentegetők hiteltelenségét erősítő körülmény, hogy az ügyészségi eljárások zöme jóval a 2010 előtti kormányváltás előtt indult. Ezek közé tartozik a 2008-ban Joav Blum üzletember és az állam nevében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. között létrejött telekcsere-szerződés is, emiatt az ügyészség már 2009-ben lépett. A Kúria tegnapi, jogerős határozata alapján pedig immár tény az akkori gyanú: az önmagában is botrányt keltő, gigantikus kaszinóberuházás érdekében kötött kontraktussal csaknem 1,3 milliárd forint kár érte volna az államot. Ennyivel ért többet a Velencei-tó melletti ingatlan, mint a titokzatos befektető által „bedobott” albertirsai gyümölcsös.
A legfőbb bírói fórum, igen hosszú procedúra zárásaként, most börtönbe küldte a vagyonkezelő korábbi vezetőit, a több más ügyben is érintett Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot. A verdikt annyiban váratlan, hogy előzőleg a Szegedi Ítélőtábla felmentette a vádlottakat, akik boszorkányüldözésnek bélyegezhették a pert. Talán nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy a Fidesz által ígért úgynevezett elszámoltatás nem lett túl erőteljes, maradt némi hiányérzet, ami egyúttal további bizonyítéka annak, hogy nem a jelenlegi kormánypárt rángatja dróton a különböző hatóságokat és bíróságokat.
Érdemes rögzíteni: Gyurcsány Ferenc 2008 tavaszán teljes támogatásáról biztosította az egész Sukoró-projektet, sőt, az elsőként a Magyar Hírlapban ismertetett feljegyzés szerint konkrét utasításokat adott Tátrainak és kollégáinak. És a dokumentum alapján már akkor eldőlt, megoldják a telekcserét, amely a Kúria indoklása szerint hátrányos volt az állam szempontjából. Persze a Gyurcsány-kormány esetében nem esett le az állunk ettől a megállapítástól, mégis, bíróság ilyen egyértelműen talán még nem rögzítette az efféle magatartást. Az ítélet alapján pőrén kirajzolódik előttünk a külföldi befektetők igényei szerint gazdálkodó, önfeladó balliberális országvezetés. Szomorú látlelet, amelynek kapcsán a valódi főszereplő, aki gyanúsítotti kihallgatása után kapitális médiahisztit rendezett, ám a vádlottak padját végül – ki tudja, miért – megúszta, most egyenesen bírók és ügyészek börtönbe zárását helyezte kilátásba. A példátlan fenyegetés szintén nem szokatlan a bukott miniszterelnöktől, ám felettébb beszédes, hogy a gyurcsányi múlt megtagadásán dolgozó szocialisták már nem siettek annyira kommentálni a fejleményeket. Az ezerarcú ellenzék egyik, a megmaradásért küzdő pártja, az LMP azonban egyenesen a helyzet tisztázására szólította fel az őszödi beszéddel az örök hiteltelenek panteonjában helyet foglaló Gyurcsányt.
Azt az exszocialista exkormányfő maga tette szóvá, hogy őt nem tudták börtönbe zárni. Osztozunk a felháborodásában.