Bonyolult kérdések

Pénteken pedig újabb kilenccel álltak elő… Mielőtt mindenki megint a demokrácia bukását emlegetné, érdemes ránézni egy-két kérdésre, hogy miről szeretnének több milliárd forintba kerülő referendumot rendezni a kezdeményezők, kormánybuktatás céljából. Vegyük például a sorrendben tizediket, amely így hangzik: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a társadalombiztosítási egyéni számlákon kerüljenek feltüntetésre az 1998. január 1-jétől 2010. november 1-jéig tartó időszakra a magánnyugdíjpénztárakból az állami társadalombiztosítási rendszerbe visszalépettek magánnyugdíjpénztárban nyilvántartott tagdíjának összegére vonatkozó adatok?”

De vehetnénk akár a négyest is: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személyekkel közös háztartásban élő hozzátartozók ingatlanszerzése csak akkor kerüljön bejegyzésre a földhivatali nyilvántartásban, ha a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett igazolja az ingatlanszerzésre vonatkozó adatok közzétételét?”

Értik? Nem szeretnék senkit sem megbántani, de az átlag választópolgár valószínűleg a kérdések közepén elveszti a fonalat, ha pedig a végére is jut, azt nem tudja már eldönteni, hogy igent vagy nemet kell-e rájuk mondani. Bár – ne hallgassuk el – vannak a benyújtott kérdések között egyértelműek is, de rejtély, hogy mit gondoltak a kezdeményezők. Vajon a beidézett felvetésekkel hány állampolgárt lehet megmozgatni, és hányan vélik úgy, hogy ha ezekre igent mondanának, azzal egy jó nagy szöget vernének a kormány koporsójába? Szép dolog a népszavazás, Svájcban havonta tartanak egyet, de nem csoda, hogy az NVB nem engedi, hogy olyan kérdésekkel citálják az urnák elé a választókat, amelyek nem egyértelműek, ráadásul olyan területeket érintenek, amelyekről nem lehet országos népszavazást tartani. Ezeknél már az a 2007-ben benyújtott kérdés is jobb, amely úgy szólt: „Egyetért-e azzal, hogy vendéglátóüzletek vendégeinek a sörért ne kelljen fizetniük?” Ezt legalább el lehet dönteni, még ha nyilván viccnek is szánták.