Vélemény és vita

Bokros zászlaja

Március 12-én volt a Bokros-csomag bejelentésének huszadik évfordulója.

Az ellentmondásos „születésnap” már csak azért is érdekes lehet, mert a megszorítás egykori kiagyalója még mindig a belpolitika egyik szereplője. Ő testesíti meg az igen nagy ideológiai kanyarokat bejáró politikus prototípusát a kis magyar ellenzéki homokozóban. Másrészt elmondható, hogy azért is aktuálissá vált a „csomagról” való megemlékezés, mert az idei március 15-én a saját magát most éppen „piacpárti konzervatívnak” nevező Bokros Lajos igen primitív módon igyekezett az egyébként civilekből álló Orbán-ellenes tüntetés élére tolakodni. És ha a gusztustalan nyomulás nem lett volna elég, s ha már „vette a kamera”, úgy mellékesen meggyalázta egy kicsit a magyar zászlót is.

Bokros Lajos nem szürke politikus. Volt már megszorító szocialista, ült konzervatív színekben az Európai Parlamentben (MDF), most meg saját kis pártját építgeti – mondván, ő a valódi konzervatív. Az ideológiai körtánc ellenére tény, a klasszikus világnézetek modern változatai igen összekuszálódtak az elmúlt évtizedekben. S tény az is, hogy Bokros törpepártja, a Modern Magyarországért Mozgalom piacbarát programja az amerikai neokonzervatívok egyes elemeit idézi. De azért mégis! Bokros Lajost hitelesnek legfeljebb a felesége véli. De ő sem a politikusi munkássága miatt.

Habár az akkori szocialista miniszterelnök, Horn Gyula felelőssége is kétségtelen, a megszorítások mégiscsak Bokros Lajos ötletei voltak. Végrehajtására pedig szabad kezet kapott. Kevesen emlékeznek már rá, hogy 1995-re nagyon rossz helyzetbe, a 2009-es Gyurcsány-féle kormányzáshoz hasonló, csőd közeli állapotba zuhant az ország. S ekkor jött Bokros. Első lépésként kilenc százalékkal leértékelték a forintot és bevezették a „csúszó leértékelést” is. Az intézkedés hatására az infláció 28,2 százalékra (!) szökött fel. Miközben a közszférában befagyasztották a béreket, megemelték a nyugdíjkorhatárt, szűkítették a gyes és a családi pótlék jogosultsági körét. De megkurtították a gyógyszerár-támogatást és bevezették a tandíjat is. A csomag több elemét később az Alkotmánybíróság részben vagy egészben megsemmisítette, de akkor már késő volt, hatalmasat zuhant az életszínvonal.

A megszorítási csomag megmentette az ország fizetőképességét – ez tény. De máig komoly kérdés: milyen áron? Miért a legkiszolgáltatottabb emberektől kellett elvenni az ország megmentéséhez szükséges pénzt? Miért nem jutott eszébe Bokrosnak vagy az egyébként szocialista (!) Horn Gyulának, hogy az akkori vadprivatizáción nagyot kaszáló multinacionális cégekre, vagy az akkor igen jól prosperáló bankokra vessenek ki különadót?

S most, március 15-én, ez az ember tolakszik az Orbán-ellenes civil tüntetés élére? Azért, hogy két zászlót is meglebegtethessen? Először a törpepártjáét, majd másodszor egy gyalázatos montázszászlót. Egy olyat, ahol a magyar lobogó közepébe (ahová legfeljebb ’56 előtt tisztelegve lyukat vágunk, máskor az ország címerét tesszük) uniós címert ragasztottak. Mi ez, ha nem a nemzeti ünnep, s egy nemzeti jelkép meggyalázása? Mivel az elmúlt években égettek itt amerikai és izraeli zászlót is, amiért többször büntetés is járt, kíváncsi lennék arra, hogy ha az említett országok lobogóját ragasztgatnák össze politikai szándéktól vezérelve, mit szólnának az érintettek hozzá. Bár nincs min csodálkoznunk. A magyar zászló meggyalázása valahogy illik Bokros politikai életútjához és erkölcsi alapállásához.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom