Bőgés újratöltve

Úgynevezett vadászszék, rendkívül praktikus darab. Széchenyi Zsigmond azt írta róla a harmincas években megjelent könyvében, ez az alkotás annyira egyedi és magyar, akár a jó hátizsák, s láttukon hasonképp összeszaladnak a bantu négerek, mint az alaszkai sokat látott prémvadászok. Az ülőke háromlábú, összecsukható, a teteje vastag bőrből készült, amit masszív, krómozott szegecsek rögzítenek a szárakhoz. Találtatik rajta továbbá kicsinyke karabíner, amivel az ember lánya-fia odaakaszthatja a hátizsákjához, így a kéz szabadon marad a távcsövezésre. A meleg, bundás német katonakabát és a többi ruha tavalyi, itt-ott bevallottan kissé szakadt – ám ezért igazán nincs miért szégyenkezni, aggódni. A flancolás ugyanis céltalan, hiszen a rengetegben az őznek, szarvasnak, pelének, borznak, bimbós pöfetegnek vagy a korallgombának egykutya, miféle hacukában bámulja meg őket az ember. Helyesebben távcsövezi őket egy második világháborús 8*30-as célkeresztes Zeiss-szel.

Van fix helyem, ahová ki szoktam ülni. Lejtős, görgelékes-sziklás, bozótos, elvadult ősvadon, ideális hely a párt kereső bikának. Ide nem jár vadász, mert az orráig sem látna, legfeljebb vaktában lődözhetne a hang után az ágas-bogas bokrok közé. A magamfajta, hangokra kíváncsi halandónak viszont ideális. Kedvenc térségem szívében ástak úgy hetven éve egy sekélyebb gödröt. Talán lövészteknő, tüzérségi jelentő lehetett. Keskeny utak nyílnak a négy égtáj felé, derékig szedres léniák. A bikának, ha be óhajtana váltani a susnyásba, óhatatlanul át kellene lépdelnie egyik-másik résen. Nem akarnám ragozni, elég legyen annyi, néhány egyéb élmény mellett ezekért a pillanatokért éri meg élni, izzadni odafelé a meredek lejtőn és vissza a kaptatón. No és persze az ősvilágot idéző, harsogó hangokért, e természetes orgonaszóért.

Ha netalán esne, sapka is akad a hátizsákban. Brazíliából érkezett. Egy tűzoltó hozta, az édesapám. Ő már csak volt – akár az a lány, aki a főfedőt salátakalapnak hívta. Akkor ez mókásan hangzott, ma sír az ember szíve, ha fölidézi. No, ezért kell a rövid és a sör, hogy az ember ezeket gazdagon elkortyolva csak és kizárólag a bőgésre tudjon koncentrálni.