Bayer Zsolt

Vélemény és vita

Bocsánat

A bíróság arra kötelezett, hogy magánlevélben kérjek bocsánatot Zagyva György Gyulától, amiért csúnyákat mondtam róla.

Zagyva György Gyula pénzt szeretett volna kapni tőlem ezért, de sajnos a bíróság ezen óhaját nem méltányolta, így kénytelen lesz beérni a bocsánatkéréssel.

Tehát: Zagyva Úr! Bocsásson meg, amiért olyan csúnyákat mondtam magáról. Nem teszem többé. Ugyanis a jövőben mindig szem előtt fogom tartani a csodálatos Orr monológot – és egyúttal ajánlom az ön figyelmébe is. Bokros teendői közepette hátha szakít időt, és elolvassa. Még egyszer elnézését kérem, és akkor íme, a mű:

CYRANO

        Lássa,
 Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
 Mondhatta volna szebben, kis lovag,
 Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:
 Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
 Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
 Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
 Igyék vederből, abba belefér!”
 Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
 Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
 Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
 Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
 Papírvágó kést, ollót is talán?”
 Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
 A madaraknak! Póznát tart nekik,
 Hol magukat jól kipihenhetik!”
 Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
 S a füst orrán át gomolyogva jön,
 Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
 Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
 Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
 Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
 Színét a napfény durván szívja ki
 Egy kis napernyőt venne tán neki!”
 Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
 Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
 A Hippokampelefantokamelosz,
 Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
 Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
 Gavallér módon: „A manóba, mondd,
 Ez a fogas jött most divatba? Ej,
 Kalap számára pompás kicsi hely!”
 Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
 Egy teljes náthát csak a bősz, komor
 Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
 Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
 Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
 Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
 Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
 Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
 Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
 Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
 Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
 Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
 Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
 Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
 Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
 Lovas-roham ilyet készen talál!”
 Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
 Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
 Végül, torzítva Pyramus kriáját:
 „Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
 E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”
 Így ömlött volna szájából a szó,
 Ha volna önben szellem és tudás.
 De szellemet, boldogtalan dudás,
 Ön sose látott s tán azt tudja csak,
 Hogy hülye fráter is lehet lovag!
 De hogyha önben annyi lelemény
 Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
 Mindazt, amit most összehordtam én
 E díszes, úri hallgatók körében:
 A kezdő mondat első negyedét
 Éles kardommal vágtam volna szét!
 Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
 De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

(P. S.: Kérem Zagyva urat, ne ragadjon le az orrnál, és próbáljon meg általánosságban gondolkodni erről. Köszönöm.)