Őry Mariann

Vélemény és vita

Blöff

Álláspont. „Az üres választási ígéretek rosszabbak minden árulásnál”.

Vajon hallották Londonban, amit Putyin elnök Moszkvában mondott a sajátjainak? Nem hiszem. Általában nem szokták.

Múlt csütörtökön azzal ment le a nap, hogy a britek az unióban akarnak maradni, és pénteken azzal kelt fel, hogy ki akarnak lépni. Ahogy megfordultak a százalékok az éjszaka, úgy tudatosult David Cameronban, hogy eddig tartott a miniszterelnöksége, Boris Johnson és Nigel Farage pedig úgy kezdett ünneplésbe. Azonban a kilépési kampány főkolomposai nem örültek sokáig.

A Brexit-népszavazás iskolapéldája a fent említett üres választási ígéreteknek és annak, hová vezet, ha egy politikus blöfföl. David Cameron már a választásokkor befürdött a blöffjével, hiszen azt hitte, nem tud majd egyedül kormányozni, nyugodt szívvel beígérte a Brexit-népszavazást. A konzervatívok azonban túlnyerték magukat, és ellenzékben rekedtek a hasznosan unióbarát liberálisok. Kínos!

David Cameron nem akart kilépni az EU-ból, megadta az embereknek a népszavazást, amit vártak tőle, aztán reggeltől estig kampányolt a kilépés ellen. Pártbéli ellenlábasa, mindenki szőke, bicikliző Borisa viszont a kilépési kampány élére állt. Abból, ahogy Johnson péntek óta elkezdett visszatáncolni, egyértelműen látszik, ki jött ki jobban az egészből.

Blöffölni viszont most sem lehet büntetlenül. Miközben Johnson azt ismételgeti, hogy nem kell elsietni ezt az egész kilépés dolgot, Cameron pedig halogatja a hivatalos procedúra elindítását, Brüsszelből, Berlinből és Párizsból is azt mondják: ki akartok lépni? Akkor tessék. Most! Mire vártok még?

A Brexit-tábor győzelme sokkolta Európát – voltak, akik pánikba estek, voltak, akik lehülyézték a választókat, mások pedig a nemzetek Európájának hajnalát ünnepelték.

De vajon tényleg megvirradt az a hajnal?

A Brexit másnapján megkérdeztem Janice Atkinson függetlenségpárti brit EP-képviselőnőt, mi is a bajuk az unióval. Atkinson tehetséges, karakán politikus, aki sokszor határozottan kiállt a magyar kormány mellett. Kérdésemre hosszan sorolta: „Az elszámoltathatóság hiánya, a senki által nem megválasztott uniós biztosok, az igazságtalan választási rendszerek, az Európai Néppárt és a szocialisták alkuja, amivel átviszik az Euró­pai Parlamenten a bizottsági javaslatokat, az, hogy a törvényeik háromnegyede automatikusan válik érvényessé ránk, az ellenőrizetlen határok, a költségek, a bevándorlás, az üzleti szabályozások, az egyre szorosabb politikai unió, a magasabb adók, a klímaváltozási törvények, a liberális genderpolitika – szóval minden!” Alighanem igaza van, brit szemszögből különösen.

Hogy Nagy-Britannia jól jár-e a Brexittel, kormányzó politikusai beváltják-e a kilépésre szavazó emberek reményeit, vagy beleviszik az országot egy olyan viszonyba az EU-val, ami ugyanaz, mint a tagság, csak pepitában – minket Budapesten most nem ez érdekel a legjobban. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság elnöke szerint az Európai Uniót radikálisan meg kell változtatni, sokkal több autonómiára van szükségük a nemzetállamoknak, ahelyett hogy a brüsszeli eurokraták és „a nagyok”, többek között Németország, diktálnak mindenki másnak. Zsarolás és diktátumok helyett egyenrangú felekként tárgyalni – szemmagasságban, auf Augenhöhe, hátha így jobban megértik, ahol kell –, ezeket az igényeket akármikor aláírja David Cameron, Boris Johnson, de még Nigel Farage is, rólunk már nem is beszélve. Na igen, de Kaczynski azt is szeretné, ha a most távozó britek is benne lennének – majd – egy ilyen unióban.

A nagy kérdés az, hogy mindezt ki tudjuk-e úgy harcolni, hogy a britek nincsenek velünk. Varsó fontos szövetségest veszt, nem akar lengyel-francia dominanciát. Kiköltözne az omladozó európai házból a francia Nemzeti Front, a holland és az osztrák Szabadságpárt is. Örültek a Brexitnek, és egy-két éven belül könnyen hatalomra is kerülhetnek hazájukban, de könnyen megbánhatják a britek „idő előtti” kiugrását, hiszen az bekapcsolta az unió védekező mechanizmusát. Nehéz elképzelni, hogy ezután a pofon után Merkel és Juncker azt mondja majd, hogy hát akkor adjuk meg a renitenseknek, amit akarnak. A britek számára az aktuális migrációs válság csak egy ok volt a sok közül a kilépésre, más tagállamok számára viszont ez egy nagyon is központi probléma – márpedig ez pont az a kérdés, amelyben ki akarják venni a tagállamok kezéből az irányítást.

Alighanem eddig is így volt, csak áltattuk magunkat, mindenesetre már biztos: harc nélkül nem vezet út a nemzetek igazságos Európájához.