Bezár a bazár

Akaratán kívül ötszázmillió európai, néhány ország vezetőjének átgondolatlan döntése nyomán, piaci tényezővé vált. Kereskedelmi fogások bukkannak elő, úgymint a „régi – cserélje újra” vagy az „egyet fizet – kettőt kap”.

Angela Merkel kancellár vezérel az Európai Unió vezető brigadérosainak, akik élén Martin Schulz és Jean-Claude Juncker személyében földig hajló szolgák követik a háttérből az egzisztenciájukat biztosító kenyéradó gazdájuk téves törekvéseit.

Halvány reményt jelent az uniós népek számára, hogy az EU huszonnyolc tagországa miniszterelnökeinek többsége a saját bőrén érzi hazája polgárainak fokozódó ellenállását és a kötelező befogadási kvóta bevezetésének elutasítását. A világ békéjét egyre jobban fenyegeti a liberális mutánsok pénzhatalmasokra támaszkodó, csillapíthatatlan vágya az uralkodásra. Merkel téved, mert mint tudjuk, barátokat nem lehet pénzzel megvenni, legfeljebb ideig-óráig tehetők üzlettárssá.

A törökök birodalmi vágyukat a történelem során soha nem titkolták. Szétterülő régiós szinten ma is erre törekednek. Az uniós adófizetők kizsarolt „segélye” Európa külső határai-nak védelméért ravasz üzleti fogás, arról már ne is beszéljünk, hogy mit jelentene a törökök általános vízummentessége. A történelem tanulságait jó lenne elfogadni. Erdély vagy Örményország sem tudta a Porta egyre fokozódó pénzéhségét csillapítani. Az erőszak és a gyarmati lét így kétszáz évig konzerválódott. Az az európai gondolat, hogy adjuk meg, ami a szultáné, zátonyra futott.

A keleti iszlám muzulmán népek a bazári kereskedés nagymesterei. Ismerjük el, hogy ebben a műfajban jobbak, mint az európaiak. Az unió büdzséjéből nekik nyújtott támogatás elhibázottnak tűnik, elképzelhető, hogy ellenőrizhetetlen zsebekbe vándorol. Erősítené az embercsempészek és az esetleges állami korrupció hosszú távú összefonódását. Az uniós országok adóforintjait sokkal inkább a NATO-hoz kellene irányítani, megkövetelve a szövetség kötelezettségét, Európa határainak védelmét. Tudjuk, hogy Törökország a NATO parancsnoksága alatt nem kerülhetné meg feladatát.

Törökország mint Szíriával szomszédos ország köteles az ENSZ előírásai szerint a menekültek befogadására. Jól látjuk azt is, hogy a törökök „okosan” kihasználják az arab tavasz káoszát, és ezzel egy időben – az embercsempészek tevékenysége fölött szemet hunyva – Görögországra szabadítják a migránsokat. Az eredmény: virágzik a bazári biznisz.

Remélhetőleg az ismét tanácskozó tagállamok miniszterelnökei eljutnak odáig, hogy a legjobb megoldás, ha bezár a bazár!

A nemzetállamok szuverenitása, kiemelten a szubszidiaritás mint a demokrácia sziklája, tiszteletben tartandó. A tagországokban a népvándorlás kérdéséről, a kötelező kvótáról megkerülhetetlenül népszavazást kell kiírni, vagy széles körű népi konzultációhoz kell, hogy forduljanak az államok vezetői, hiszen csak így kaphatnak világos és erős támaszt a polgáraiktól.

A CÖF–CÖKA ezért megismétli a tavaly ősszel megírt, huszonnyolc tagállam miniszterelnökeinek továbbított kérését, hogy hallgassák meg a polgáraikat, és legyenek tekintettel a többség szavára, akaratára. Az ember-, illetve munkaerő-kereskedelemmel foglalkozó országok lehetősége, hogy Törökországgal kétoldalú szerződéssel biztosítsák gazdasági elképzelései-ket, hiszen szuverén államokról van szó. A V4-ek és a nyugat-balkáni országok majd fél évszázados szovjet gyarmatosítás után és a balkáni véres háborúkat követően szeretnék nyugodtan megélni rövid ideje kiharcolt szabadságukat.

Az iszlám–török áfium ellen való orvosság receptje 1661-től olvasható Zrínyi Miklós tollából – tanulmányozása egyre jobban esedékes.