Berlinre figyelünk

A német kancellár helyesen ismerte fel: Hessenben vasárnap nem a helyi erők teljesítményét érte kritika, miatta és berlini csapata miatt büntették meg Volker Bouffier tartományi kormányát. Merkel maga is részt vett a kampányban, és arra biztatta a választókat, a helyi ügyekkel foglalkozzanak, ne pedig a szövetségi kormány hibáit verjék le a hessenieken. Tekintve, hogy Merkel CDU-ja és a szociáldemokrata SPD is körülbelül tíz-tíz százalékot zuhant, a kancellár nem volt éppen meggyőző. Hasonlóképpen nem jött be a hesseni szociáldemokraták stratégiája sem, akik a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerzőjének vasárnapi megfogalmazása szerint szinte lázítottak a berlini nagykoalíció ellen, hátha szimpatikusabbak lesznek attól, hogy szembehelyezkednek a szerencsétlenkedő országos vezetéssel.

Hessenben tehát – hasonlóan a bajorországi választáshoz – az országos politika döntött. A CDU nyert, de meggyengült, az SPD mélyponton, a Zöldek felívelőben, jobban szerepeltek a szabaddemokraták, tartja a szintet a Baloldal és öt évvel ezelőtti támogatottsághoz képest „behozta” az országos szintjét a bevándorlásellenes AfD. Utóbbiakhoz sokan pártoltak át azért a jobbközépről, mert jóval szigorúbb bevándorláspolitikát akarnak, ám a gazdag Hessenben nem ez a döntő. A többség azért elégedetlen, mert a nagykoalíció féléves regnálása alatt leginkább a saját köldökét nézte, belső harcokkal volt elfoglalva, ultimátumokkal zsarolták egymást – szóval sok mindent csináltak, amit nehéz kormányzásnak nevezni. A probléma persze korábban kezdődött, hiszen Merkel már bevándorláspolitikájával megalapozta 2015-ben a CDU mélyrepülését, megrengette az emberek hitét Németország biztonságában és törvényeiben.

A tavalyi választásokon az emberek megüzenték Merkelnek, hogy elégedetlenek a CDU/CSU pártszövetséggel, de továbbra is bennük és benne látják a német gazdaság stabilitásának garanciáját. Keserédes győzelem volt ez, hiszen Merkel tudta, nehéz koalíciós tárgyalások elé néz, bár ilyen nehéz szülésre talán ő sem számított. Párttársai, különösen a bajorok eközben irigykedve tekintettek Bécsre, ahol Sebastian Kurz megújította és győzelemre vezette a szövetséges Osztrák Néppártot, hatékony és jó hangulatú tárgyalásokon pikk-pakk összehozta a koalíciós megállapodást.

Angela Merkel a hesseni tartományi választás után felismerte, hogy ez az utolsó esélye. Régóta világos, hogy kancellárként ez lesz az utolsó ciklusa, azt azonban ő sem szeretné, hogy akaratán kívül, egy válság közepén kelljen távoznia. A pártvezetés feladásával időt nyer és lehetőséget arra, hogy utódlásába beleszólása legyen, ahogy abba is, mit hagy maga után. Az időnyerés, a döntések kitolása jellemzően merkeli taktika, most is beválhat. Az első hesseni eredmények ismere­tében több lap kommentárja is változást sürgetett Berlinben: nem lehet úgy folytatni, ahogy eddig. Merkel most átdobta a labdát az SPD térfelére, megmutatta, hogy az ő CDU-ja hajlandó változni és szembenézni a hibákkal.

Sosem túl szerencsés, ha Németországban hatalmi válság jelei mutatkoznak, most pedig, amikor éppen Európa jövőjét meghatározó döntések születnek, amikor komplett víziók csapnak össze a 2019-es európai parlamenti választáson, akkor végképp nem magával kell foglalkoznia a berlini vezetésnek. Merkel öröksége fontos kérdés, Európa jövőjében azonban már nem lesz szerepe. Figyeljünk hát oda, hogy nekünk viszont legyen.