Vélemény és vita
Béna kacsa
Álláspont. Alekszandr Ovecskin fordult egyet, majd a kapuba helyezte a pakkot.
Az orosz jégkorongozó helyi idő szerint kedd este ezzel az amerikai főváros kedvenc hokicsapatának legeredményesebb játékosa lett – laza 428 góllal és 399 gólpasszal. Értsd: egy orosz, pár tucat kilométerrel a Fehér Háztól.
A jégkorong iránt inkább csak hivatalból rajongó Barack Obama számára ez a hír olyan lehetett, mint amikor a vízben fuldoklót mentés helyett megkínálják egy pofa sörrel. Putyin Ukrajna után még idehaza is bekever…
Az elnök „jókedvének” megalapozásához persze kellettek a részleges szenátusi választásokról érkező hírek is. A „félidős” választás eredményét persze be lehetett kalkulálni, de hát a már említett fuldokló is reménykedik a semmiből érkező mentő karban, vagy legalábbis valamilyen kisebbféle amerikai csodában. Nos, Obama amerikai álmából szerdára nem sok minden lett. A demokrata párt elveszített hét szenátusi helyet, ezzel a szövetségi törvényhozás mindkét kamarája a republikánusok ellenőrzése alá kerül 2015 januárjától. Mivel a szenátusi pofonnal együtt járt a képviselőházi is, amelyet amúgy is a konzervatívok ellenőriztek. A politikai hangulat alakulását jól mutatja, hogy a republikánusoknak sikerült megőrizniük Floridát is, pedig a demokraták egy exkonzervatívot indítottak Rick Scott ellen. A kampány hevességéhez elég egy szám: a két párt a kampányra több mint százmillió dollárt költött.
Mik a következményei?
A tengerentúli politikában kevésbé jártasok számára egyszerűsítsünk: ez azt jelenti, hogy Barack Obama az úr a Fehér Házban, de egyetlen épkézláb törvényt sem fogadhat el az ellenzék jóváhagyása nélkül. A demokraták szenátusi vezetője ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a választók üzenete világos: azt szeretnék, ha együttműködnénk”. A nagy tekintélyű Harry Reid persze alighanem maga is tudta, inkább vágyálmait, mint a valóságot vetíti előre.
Az amerikai választók ugyanis nem azt üzenték, hogy azt szeretnék, ha Obama és republikánus ellenzékének nagyágyúi mostantól együtt járnának hokimeccsre vagy hamburgerezni. Ez nem egy időközi választás kormányzatkritikus figyelmeztetése, hanem kiadós vereség. Obama a legutóbbi felmérések szerint népszerűsége mélypontján van, egyes felmérések szerint az ifjabbik Bush korábbi eredményeit is sikerült alulmúlnia, amit pedig anno szinte kizártnak tartottak tengerentúli politológusok.
A Fehér Ház első színes bőrű elnökének újraválasztása óta szinte semmi sem sikerült, de azt legalább sikerült pocsékul kommunikálnia.
Az amerikai választó elsősorban a saját életét figyelve szavaz. S mit lát? Először is nem él jobban, az újabb gazdasági fellendülés egyelőre elkerüli a középosztályon belüli amerikai polgárt, az „alsóbb néprétegek” felé meg még optimista újságcikkek címeiben sem jár – igaz, ők jellemzően el is kerülik a választási urnákat az Egyesült Államokban is. Obama elnökségének meghirdetett fő célja, a választási csodafegyvernek szánt egészségügyi reform a saját pártjával és a republikánusokkal kötött alkukban „feloldódott”. Némileg profánul: a gazdagoknak túl sok, a szegényeknek túl kevés. A választásokat eldöntő középosztályt pedig kimondottan idegesíti.
Barack Obama elveszítette a szimbólumok csatáját is. A fergusoni rémálomban addig tétovázott, amíg a színes bőrűek megalkuvó „fehér bábnak”, az „írek” pedig tehetetlen és erélytelen hobbielnöknek látták. PR-nyelven: pontokat veszített hagyományos szavazótáborában, elbizonytalanította a semlegeseket, és magabiztossá tette ellenfeleit.
A külpolitika ezután már csak hab volt a tortán. Az amerikai választónak elege van a háborúkból. Obama anno azért is nyert, mert megígérte, hogy kivonulnak Irakból és Afganisztánból, működni fog a pax America. Hát nem működik. Afganisztánban sincs nyugalom, a hadurak bármikor tűzvésszé fokozhatják a mostani parázslást. Irakban pedig ismét háború van, az Egyesült Államok a szíriai rezsim elleni harcban létrehozta vagy legalábbis hagyta létrejönni a világ eddigi legveszélyesebb terroristaszervezetét. Ráadásként ott van Ukrajna is. Az amerikai választó arról meggyőzhető, hogy a „demokrácia eszményét” a világ minden pontján saját kormányának kell keresztülvernie, de utálja, ha vezetői ezen ráfáznak. Márpedig Ukrajna finoman szólva sem sikersztori, a washingtoni elitet méltán bőszíti, hogy elnöke mindig legalább két lépéssel lemarad Vlagyimir Putyin mögött.
Obama még durván két évig lesz a Fehér Ház lakója. Lényegesen kevesebb jogi és politikai hatalommal, mint korábban. Amivel akkor sem élt, amikor bőven volt belőle. Obama nem a sors kegyetlen fintora miatt lesz „béna kacsa” 2016-ig, eddigi kormányzása vezetett ide.