Kruppa Géza

Vélemény és vita

Bem apó beintett

A szobornál demonstráló jóember és a felszólaló politikusok is kívülről várják a segedelmet a kormány megbuktatásához

A szabadsághős Bem apó szobra tövében egy Köszönjük Sargentini feliratú táblát dacosan a magasba emelő férfiú testesítette meg, mintegy a műalkotás élő mellékalakjaként, az ellenzék vasárnapi tüntetésén, hol is tart valójában a balliberális oldal. Teljes a kuszaság és a sötétség fényes nappal.

A szobornál demonstráló jóember és a felszólaló politikusok is kívülről várják a segedelmet a kormány megbuktatásához. Ez annak a nyámnyila gyereknek a mentalitása, aki a mamáját hívja, hogy védje meg verekedős, erősebb padtársától. De hiába kever le a mama egy nyaklevest a gyerkőcét bántalmazó haramiának, a szégyen a fiacskáján marad, amely a megveretésnél is jobban fájhat. Ez a tudat alatt lappangó szégyenérzet telepedett rá a zömében élemedett korú demonstrálók másfél ezres „regimentjére”.
A megszeppenést, elbizonytalanodást jelzi, hogy rendhagyó módon, hosszú idő óta most első alkalommal elmaradt az ilyen fajta tüntetéseknél a gyűlölet jelszavává ecetesedett Orbán takarodj! skandálása is.
Bem apót sem fasisztázták le, holott előre lendülő karja a mindenkiben ellenséget szimatoló gyanakvókat más alkalommal talán náci üdvözlésre emlékeztethetné. Most a tábornok inkább irányt mutatott az egybegyűlteknek, merre takarodjanak a történelmi idők helyszínéről. Onnan, ahol annak idején az 56-os forradalom hazafias érzületű, fellelkesült fiatalsága sereglett össze.

E nevezetes téren mikrofon elé állt politikusoknak a bűnös hatalom leváltására, összefogásra, a demokrácia megvédésére buzdító mondataik olyan reményt vesztetten kongtak, mint roncsderbi után a karosszéria-műhelybe vonszolt járgányon az első kalapácsütések. A felszólalók végképp elveszítették realitásérzéküket. Lengedező szakálla mögül a szellős tömegre kikandikálva ezért állapíthatta meg a fura lelkész, volt SZDSZ-es képviselő, hogy „mi most itt a Fidesz kétharmadnál többszörös számban vagyunk jelen.” A szocialista vezérszónok görcsös igyekezete, hiába igyekezett a hazaárulás ráragadt foltját kokárdával eltakarni, hamisra sikeredett. Nem csoda, hogy a gyűlöletkeltés verhetetlen bajnoka, Kovács László behúzott nyakkal kuksolt a háttérben, restellte párttársa szerencsétlen vergődését.

Amikor uzsonnaidőben békésen napfürdőző hívei előtt Gyurcsány Fletó gyújtó hangú beszédében elhangzott, hogy „az utcán kell megdönteni a hatalmat!” elszabadult egy lila DK-s léggömb. Szállt, szállt a lufi, míg el nem tűnt a nagy semmiben.

A Bem tér előtt a villamos, integető turistákkal az ablakában, vidáman csilingelt és fonódott tovább.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom