Beltenyészet

Mást akarnak, máshogyan. Lázadnak, és ez gyakran fájdalmakat hoz az idősebbeknek. Idővel, a dacból és ellenkezésből kinőve aztán a fiatalok is közelebb jutnak szüleik egyik létmeghatározó mondatához: az élet nem méznyalás.

A gyerekeinket akkor is szeretni kell, ha hülyék. Márpedig a Momentum nevű friss pártalakulathoz mérve még a Munkásőrség is csupa okos ember gyülekezete volt. A Momentum napjaink szellemi Munkásőrsége. Rózsadombi, külföldi diplomákat lobogtató, végtelenül nagyképű fiatal emberek apró, ám bizonyos helyzetekben igen veszélyes kommandója. Szeressük a veszélyes hülyéket? Erőszakosságukat és gátlástalanságukat volt honnan örökölniük. Kommunista és liberális káderek leszármazottai. Az élcsapat élcsapata. Balról hozták erőszakosságukat, még balabbról meg a véleménydiktatúra kíméletlen eszközeit.
Minden úgy van és úgy lehet csak, ahogy ők mondják. Tagadásra ráfabrikált tételeik, a nem kell nekünk olimpia, a nálunk nincs sajtószabadság, nincs tanszabadság, nincs demokrácia meg az összes többi nincsség pusztító és hazug. Ám a Momentumot momentán aligha lehet kibillenteni ebből a romboló harci robogásból. Talán nem is kell, majd az idő megoldja, kiszalasztja őket álombirodalmukból, és a valóság majd úgy pofán csapja ezt a csapatot is, ahogy korábban az összes többi hasonlót.

A Momentum, merjük leírni, a haszontalan idiótáknak ez a maroknyi csapata már úgynevezett, ma is érvényesnek mondott programja közzétételekor megmutatta nem éppen virtuóz eszmei és nyelvi tehetségét. Nem szégyelli leírni: „A Momentum  megalakulásakor öt ügyet tűzött a zászlójára. Ezen területek rendszerszintű problémái mindenkit érintenek az országban, sikerességük regionális vezető szerepünk feltétele. Mégsem foglalkozik velük érdemben sem a kormány, sem az ellenzéki pártok. Az elmúlt 27 év politikája a beteljesületlen álmokról szólt. Magyarország – a kormány állításaival ellentétben – évről évre egyre rosszabbul teljesít. A Momentum Magyarországán mindannyian felelős és sikeres magyarnak érezhetjük magunkat. Senkit sem hagyunk magára, és teljesítményével bárkinek esélye van  kiemelkedni.” A zászlóra kitűzött ügyeket bátran magunk elé képzelhetjük. Ott lifegnek a Momentum lobogóján, és büszkén hirdetik, a bikkfanyelv tovább él és virul ezen a kicsiny földdarabkán, amit Magyarországnak neveznek, és ahol egykor a Momentum elnökének nagyapja, Fekete-Győr Endre, Heves megye tanácselnöke hasonló avatottsággal szólt a néphez:
„1919 vörös hőseinek múltját és amit megtudunk tőlük – a lassan elfogyó régiektől – változtassuk hatékony szocialista öntudattá, hitté. Olyan cselekedet ez, mely folytatja 1919 művét és betölti a Magyar Tanácsköztársaság örökségét. Éljen a dicsőséges Tanácsköztársaság emléke! Éljen és eredményekben fejlődjék 1919 hagyományai­ból is gazdagodó szocialista hazánk!”

Nyilván ennek szellemében rontott be az unoka az Origo szerkesztőségébe, és részesítette pártszerű ideológiai kiképzésben azt az újságírót, aki szerinte nem is zsurnaliszta, hanem a Fidesz propagandistája. Fekete-Győr Andrást amúgy még utólag sem zavarta az, hogy az internetes portál igazat írt. Ezt éppen derék hölgy párttársa tette nyilvánvalóvá egy tévéadásban: Orosz Anna elismerte: valóban milliós összegeket tettek zsebre a momentumosok a HÖK-ben, az Origo által tételesen felsorolt tizenhatmillió forint megáll. Arra a riporteri kérdésre, hogy miért is nem perelnek, Orosz Anna a következőket mondta:
„Mert mi egy önkéntesen működő politikai szervezet vagyunk, ahol rengeteg ember munka mellett, tanulás mellett végzi a munkáját a Momentumban, és hogyha az Origo minden egyes lejáratócikke kapcsán pert indítanánk, akkor gyakorlatilag csak ezzel foglalkoznánk, holott nekünk nem ez a dolgunk.”

Hogy valójában az újságírók fegyelmezésén túl mi dolguk van ebben a világban, arról Fekete-Győr András így vall: „Ha lehetőségünk van változtatni a közvetlen környezetünkön, akkor felelősségünk ezt megtenni. A politikai passzivitás nem megoldás... A nemzetnek most cselekvő, felelős és őszinte politikusokra és állampolgárokra van szüksége. Tanuljunk a múltból, éljünk a mában, és készüljünk a holnapra.”
Itt nincs mit tenni. Tudomásul vesszük a Momentum közhelypufogtató elszántságát, megpróbálunk elnézően rájuk mosolyogni, még ha ez sokszor nehéz mutatvány is, és várjuk annak kiderültét, hogy közel maradnak-e, vagy messze gurulnak fáiktól a pillanat gyermekei.