Behódolás

Valahogy úgy, ahogy ezt Isaac Asimov, a sci-fi pápája már évtizedekkel ezelőtt megsejtette. Igaza lett volna a rómaiaknak, hogy a történelem az élet tanítómestere? Kaler H. Leetaru, a washingtoni egyetem professzora indította el azt a munkát, amelyben mintegy száznegyven ország múltbéli eseményeit táplálják egy projektbe, hogy nyomon követhető legyen a hatalmi koalíciók, fenyegetettségek és kényszerpályák egész sora. Furcsa, de az egész modell ősképe valahol az 1970 és 1973 között a szocializmus felé haladó Chile elnökéhez, a tudós Salvador Allendéhez köthető, aki a tervgazdaságot nem párthatározatokkal, hanem számítógépes modellekkel kívánta megvalósítani. (Fegyverrel a kezében esett el az amerikaiak támogatta puccsista tisztek gyűrűjében.) Tisztelem az elektronikát, mégis inkább maradnék a német romantika kedves bolondjánál, Novalisnál, aki szerint „igaz történelem csak az lehet, amely meseként is értelmezhető”.

Itt van mindjárt egy most megjelent francia regény, amely igazi mese felnőtteknek. Szerzője a párizsi terrortámadás idején lett a francia könyvpiac első számú sztárja, és regénye német kiadását a napokban Kölnben is bemutatták, ahol a Pegida-tüntetések alkalmával a kölni érsek tiltakozásul az iszlamofóbia ellen a dóm világítását kikapcsoltatja. Soumission, magyarul Behódolás a címe Michel Houellebecq a 2022-es francia választások idején játszódó könyvének. (A liberális fenegyerek író egyik barátja is áldozatul esett a Charlie Hebdo szerkesztőségében lezajlott vérengzésnek; ő maga voltaire-i iróniával figyeli az eseményeket.) Regényének rezignált irodalmár hőse – erotikus képzetekkel társítva a politikát – elmeséli, hogyan menetel Franciaország az alkotmányosság útján az elnöki kalifátus felé. Amikor a valójában „jobboldali gondolkodású országban” 2007-ben újraválasztják a baloldali elnököt, Hollande-t, színre lép Mohamed Ben Abbes, és megalapítja a Mohamedán Testvériséget. Öt évvel később a francia elitek – miután Hollande végleg becsődölt – azon törik a fejüket, hogyan akadályozzák meg Marine Le Pen elnökségét, akinek Nemzeti Frontja 34,1 százalékkal megnyeri a választásokat. Végül megegyeznek abban, hogy az ország élére kompromisszumos megoldásként – a polgárháborút elkerülendő – egy „felvilágosult, barátságos moszlimot” kell választani. Ben Abbes pártja ugyanis 22,3 százalékkal a második helyet szerezte meg, megelőzve a majdnem ugyanennyi szavazatot kapott szocialistákat. A történet paradoxona, hogy a koalícióhoz csatlakoznak a jobboldali konzervatívok is.

A Mohamedán Testvériség mereven ragaszkodik a tanügyi és kulturális tárcához, ugyanis „aki ellenőrzi a gyermekeket, az ellenőrzi a jövőt is”. A szocialisták engednek, és szaúdi pénzen az egyetemeket is átszervezik: a professzorok vagy áttérnek az iszlámra vagy nyugdíjba vonulhatnak. A többnejűséggel és a nők otthon maradását célzó támogatási rendszerrel felszámolódik a munkanélküliség: a nők többsége ugyanis kikerül a munkaerőpiacról.

Houellebecq kéjenc és tudós hősét Rediger, az újjászervezett Sorbonne konvertita elnöke rábeszéli, hogy térjen vissza a tudomány falai közé. Feltétel az áttérés. Hősünk intellektuális megnyugvást talál az iszlámban, mondván, hogy semmit sem kellett áttérésével megbánnia, katolicizmusát rég elvesztette már, és ateizmusa sem volt erős. Pártfogója, a belga származású Rediger aztán Ben Abbes külügyminisztere lesz, s az észak-afrikai arab országoknak és Törökországnak az Európai Unióba való felvételén és egy új Római Birodalom létrehozásán munkálkodik. A Behódolásnak most készül Franciaországban a harmadik és negyedik kiadása, az első kettővel együtt összesen majd félmillió példány kerül ki a piacra. A német kiadás százötvenezer példányban jelent meg, és valószínűleg rövid időn belül elfogy. Nem vagyok iszlamofób – mondta Houellebecq a kölni könyvbemutatón –, de egyáltalán nem csodálom, ha épp az iszlamofóbia az, ami egy írót a számítógéphez ültet. (Szavaihoz bátran hozzáfűzhetjük, hogy a Charlie-ügyben voltak olyan tüntetők – főképp vidéken –, akiknek a pólójára az volt kiírva, hogy Je suis Charles Martell. A frank hadvezér, akit magyarosan Martell Károlyként ismerünk, volt a Karoling-dinasztia megalapítója, és 732-ben Poitiers-nél megsemmisítő vereséget mért az Európára törő arab hadakra.) Drezdában, a muszlimok ellen a Nyugatot védeni kívánó Pegida tüntetésén vasárnap – minden ijesztgetés, ultrabalos ellentüntetés és hatalmas rendőri készültség ellenére – már húszezren vonultak fel.

De ha az ember szörfözni kezd a német médiában, meglepve tapasztalja, hogy a szövetségi köztársaság politikai elitje éppúgy összezár a nép ellenében a „felvilágosult és barátságos” moszlimok segítségével, mintha olvasta volna Houellebecq forgatókönyvét a francia elit behódolásáról. A szereplők már a színpadon vannak, és mondják a szöveget is.