Bégetés

Nem, és ez nem is jóleső fizikai fáradtság. Valami olyasféle dolog, mint amit a pesszimista ember érez, akinek mindig igaza van, de sosem tud neki örülni igazán. Fanyar dolog ez, valami szomorúság. Mint a keserű likőr, sőt, ha már Juncker urat emlegetjük, akkor egyenesen gyomorkeserű. Vagy inkább balfelütés, mert néha bizony a kijelentéseitől elakad az ember szava.

Az Európai Bizottság elnöke legutóbb arról beszélt, hogy „a többsebességes Európa már létezik, belekódolták az alapszerződésbe”. Amiről, azt hiszem, hogyha az alapítókon kívüli összes többi, később csatlakozó országot tájékoztatták is, nekünk elfelejtettek szólni. Mások nevében nem beszélhetek természetesen, de én ilyenről nem tudok. Arról tudok, hogy az Európai Unió az egyenlőségre és általában a szabadságjogokra meg azok gyakorlására épül.

Mint ebben a nagy eurovíziós mizériában – amely elméletileg szintén valami verseny lenne, legalábbis a szavazások alapján – a döntőbe jutó országok kiléte. De nem, nemcsak az előző évi nyertes lesz automatikusan döntős, hanem a fesztivált alapító öt állam: Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság is. Bár a britekkel a Brexit után lehet, hogy a többiek egy kicsit elbeszélgetnek, előfordulhat, hogy még a magas C-t is kivágják.

Juncker urat a szerződésekkel kapcsolatban – bár feltesszük, nem olvasta – az Állatfarmban megfogalmazott bizonyos pontokra emlékeztetnénk. Amelyek szerint: Állat nem alszik ágyban, Állat nem iszik alkoholt és Minden állat egyenlő. Csak ennyi a hétből. És csak annyi, mert eredetiben sem olyan feliratok szerepeltek az istálló falán, hogy: Állat nem alszik ágyban, lepedőn, Állat nem iszik alkoholt mértéktelenül, Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél. Ilyen módosítások, azt hiszem, az alapszerződésbe sem kerültek be, amióta hazánk csatlakozott a közösséghez.

És kell még beszélni Juncker úr lelkéről is. Szerinte ugyanis nem szabad elfeledni, hogy az unió lakossága az emberiség alig hét százaléka, és Európa a legkisebb kontinens. Bátran merjünk hát kicsik lenni. Csak azért, mert Európa nem a legkisebb kontinens, Ausztráliát azért még megelőzzük, és ez akkor is így volt, amikor Juncker úr az iskolapadot koptatta. És azzal a hét százalékkal sincs minden rendben. De hát így van ez, ha az unió egyik vezetőjének szinte szerződésbe kódoltan púpos a lelke, kicsivé teszi a legnagyszerűbb dolgokat is. Bár ha már a földrajz és a matek nem megy neki, így, érettségi-időszakban segítséget kérhetne Martin Schulztól, hátha ketten ki tudnának sütni valami okosat.

Ha nem, menjenek el Ausztráliába, ott lehet, hogy a birkák nem bégetik kórusban az eredeti Négy láb jó, két láb rossz! helyett a Négy láb jó, két láb jobb! uniós átiratot.