Befagyott konfliktus

Befagyott konfliktusnak nevezte néhány napja Angela Merkel német kancellár Grúzia helyzetét, amikor arról beszélt, hogy a Dél-Oszétia és Abházia körüli feszültségek miatt egyelőre kilátástalan, hogy mi lesz az unió keleti partnerségi programjában korábban aláírt társulási szerződés sorsa.

A kancellár említette még Moldovát, amely „évek óta szenved” a Dnyeszter-melléki terület körül kialakult konfliktus miatt, és természetesen Ukrajnát, amely a Krím félsziget elcsatolása és az ország keleti részén dúló harcok miatt került hasonló helyzetbe. A Nyugat-Balkán „befagyott konfliktusát” pedig az okozza Merkel szerint, hogy Moszkva „politikai és gazdasági függőségek kialakítására törekszik egyes országokban”. Azzal együtt, hogy nem áll szándékomban vitatni a februárban budapesti látogatásra készülő kancellár itt hivatkozott szavait – várjuk szeretettel! –, mondatai mégis gondolatébresztők.

Már csak ezért is: „Az alán állam a 9. században alakult meg, lakói a bizánci hittérítők hatására felvették a kereszténységet. Az ország nyugati területén létrehozott érsekség a konstantinápolyi patriarkátus alá tartozott. Az országban megindult a templomok építése, és az alán állam hamarosan a kaukázusi térség egyik legerősebb országa lett. Legnagyobb bevételét a Kínába tartó kereskedelmi útvonal, a Selyemút jövedelméből nyerte” – olvasom kedvenc honlapjaim egyikén, a Múlt-kor történelmi portálon. S mondanám kapásból, hogy tegye fel a kezét, aki első szóra meg tudja mondani, hol van, hol volt – tehát ma már: hol nincs – ez a bizonyos alán állam. De aztán megtorpanok, elbizonytalanodom: úriember biztosra nem fogad – tartja a mondás. A folytatásból úgyis mindjárt minden kiderül: „A középkorban Alániát többször feldúlták a külső hódítók, a legsúlyosabb csapást a mongol invázió jelentette a 13. században, amely megtizedelte az ekkor már oszétnak nevezett lakosságot. A muszlim vallást a kabarok hozták a területre a 17. században.
A mongol uralom alatt álló és az Oszmán Birodalom részét képező Krím Kaganátus folyamatos támadásai miatt Alánia-Oszétia a 18. században szövetséget kötött az Orosz Birodalommal.” Amit a szentpétervári vezetés 1806-ig módjával ugyan, de tiszteletben is tartott, aztán pedig kissé átértelmezte a szövetség fogalmát.

Az alán állam, vagyis Oszétia, amelyből ma már kettő is van, s – mégsem! – egyik sem független, egyik sem önálló, a szuverenitás megjelölésére tehát valószínűleg nem is alakult ki megfelelő kifejezés a nyelvében. Hacsak mások – más népek, más államok, más országok, más entitások – szuverenitásának meghatározására nem. A kaukázusi térségben pedig, ha nem is szerepel olyan gyakran a címlapokon és a szalagcímekben, mint manapság Ukrajna vagy Kurdisztán (ugye…), esetleg az Iszlám Állam, a 2008 augusztusában kirobbant orosz–grúz, vagy egy másik meghatározással élve a dél-oszétiai háború óta folyamatosan feszült a helyzet. Néha egy-egy barbár, brutális, embertelen, kegyetlen és semmire sem tekintettel levő terroristaakció tereli csak a térségre a figyelmet.

Ha az emberi emlékezet nem is őriz meg minden egyes robbantást, amely bekerült a hírekbe, mindenképp emlékezhetünk még szegény, az iskolában meggyilkolt kisgyerekekre. Nyugodjanak békében!
Grúzia a hónap elején tiltakozott amiatt, hogy az oroszok hadgyakorlatot tartottak a dél-oszétiai Chinvali régióban. Vagyis: a nagyhatalom fitogtatta az erejét. S minden más csak néma csend…

Vagyis a konfliktus továbbra is befagyott marad. Csak nehogy felrázza valaki, mint a jégkását…