Bazári balosok

Negyed századdal ezelőtt nem tudtuk, mi is igazából a fogyasztói társadalom, baloldali honfitársaink sokoldalú hangadói jóvoltából ma már mindezt a maga meztelen valóságában megismerhetjük. Itt van, ugye, a vasárnapra bezárt boltok körüli cirkusz. Tóbiás elnök és Kunhalmi elnöknő már napok óta ünnepel: a Kúria döntésének megfelelőn aláírásgyűjtésbe kezdhetnek, ha kétszázezer hitelesített fogyasztótársuk is úgy gondolja, jöhet a népszavazás a vasárnapi boltnyitvatartásról. Vagy boltzárvatartásról. Ez maga a választás szabadsága, harsogják az álszocialisták, igaziak nem lehetnek, mert éppen amellett kardoskodnak, amit eszméik megalapozói igen határozottan elutasítottak. A fogyasztói társadalomról van szó. A kaparj kurta, neked is jut, a vedd meg, használd, dobd el mókuskerekezőiről. Vásárolj minden nap, eltöröljük a munka- és a pihenőnapok közötti különbséget, a hétfő olyan lesz, mint a péntek, a kedd akár a vasárnap. Minden nap egyenlő! Le a vasárnapok diktatúrájával! Elég abból, hogy nekünk bárki is bármit megmondjon, le a törvényekkel, le a renddel, le azokkal, akik, igaz, erre választotta meg őket a többség, nekünk nem tetsző módon szabályozzák életünket. Hogy vasárnap boltba megyünk vagy templomba, az a lehető legbelsőbb magánügyünk. Ebbe ne beszéljen bele semmiféle állam. Vagyis diktatúra. Ahol szabadon szónokolhatunk a választás szabadságáról. A diktatúrákban, a miénkben legalábbis, ez így van.

Vérbeli materialista eszmefuttatók Tóbiásék. Lógnak a semmiben, sem múltjuk, sem jövőjük, mindig csak fogyasztói jelenük van. Folyamatos jelen. Az a tiéd, amit megeszel, miután vasárnap megvetted a plázai nagyáruházban. Vedd, vidd, amikor akarod, aki meg ebben korlátozna, akár csak egy napra, vasárnapra, az legkevesebb diktátor. Szegény szocialisták! Annyira korlátoltak, hogy észre sem veszik, mennyire kapitalisták. A baloldali álmok gátlástalan kufárai. A hiszékenység vámszedői.