Bármi áron

Miközben a közös célokat fogalmazta meg, eltalálva a katolikus, konzervatív Lengyelországba illő hangnemet, egész Európának kell meghallania ezt az üzenetet. Trump kemény kérdéseket tett fel: „Bízunk eléggé az értékeinkben, hogy megvédjük azokat bármi áron? Tiszteljük eléggé az állampolgárainkat, hogy megvédjük a határt? Megvan bennünk az akarat és a bátorság, hogy megőrizzük a civilizációnkat azokkal a szemben, akik meg akarják változtatni és el akarják pusztítani?”

Nem, az én szemem előtt sem jelenik meg ettől rettenthetetlen keresztes lovagként Donald Trump, a beszédet jegyző tanácsadója, Stephen Miller pedig még kevésbé. De most nem ez számít. Ha egy izomból tweetelő amerikai milliárdos kell ahhoz, hogy Európa magára találjon, akkor legyen.

A Századvég uniós kutatása sejthető tendenciákat igazol, mégis megdöbbentő. Magyarországon 35 százalék körül van azok aránya, akik szerint a következő generációk jobban fognak élni. Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában és Belgiumban tíz százalék alatt. Minden tagállamban többségben vannak azok, akik szerint az unió rosszul kezelte a migrációs válságot. Az uniós átlag 79 százaléka szerint az uniónak hatékonyabban kellene védenie az európai határokat. Mindenhol elsöprő többségben vannak, akik szerint az illegális bevándorlás aggasztó. A többség mindenhol úgy gondolja, hogy a bevándorlás növeli a bűnözést, uniós átlagban a kétharmad tart a terrorveszély fokozódásától, s a többség félti az identitását.

Mikor jöhet el az utolsó pillanat, amikor észbe kell kapni, ha nem most? Már az olasz baloldal is befogadási plafonról beszél kínjában. Hiszen hiába küszködik az unió két éve azzal, hogy úgy tegyen, mintha kezelné a migrációs válságot, most van itt az igazán nagy veszély, amire senki lázálmában sem lehet válasz a kvóta. Az afrikai népességrobbanás miatt megindult, végtelen utánpótlással bíró tömeget, amit a saját hajóink és a Soros-civil szervezetek szállítanak a kontinensre, Európa nem tudja és nem akarja befogadni. Túlnyomó többségüknek nincs joguk védelemre az unióban, a jobb élethez való joguk pedig nem létezik. Ismétlem magam, de úgy látszik, nem lehet elégszer: ahogyan azt elnöki kampányában Donald Trump, és napjainkig többször Orbán Viktor is világosan kimondta, a Nyugat felelőtlenül avatkozott be Líbiában, és lerombolta azt a falat, amit Líbia jelentett Európa és Fekete-Afrika között.

A több forrásból táplálkozó migrációs roham, a régi és az új bevándorlók, a közéjük vegyülő és közülük kikerülő terroristák, bizarr koalíciójuk az embercsempészekkel, az NGO-kkal és egyes országokkal együtt olyan veszélyt jelent Európára, hogy valóban csatakiáltásra van szükség. Nem túlzás: Európa háborúban áll, és a háborúban háborús eszközökre van szükség. Nem úszhatjuk meg, hogy fel ne tegyük magunknak Trump kérdéseit. Képesek vagyunk harcolni a helyért, ahol otthon vagyunk? Halálos sebet kaptunk, vagy van elég erőnk felállni és megtalálni a helyes utat? Emlékszünk azokra az értékekre, amelyekre felépült az az Európa, amelyet szeretünk? Családra, szabadságra, hazára, Istenre? Fel tudunk állni, és harcolni azért, ami a legdrágább számunkra, ami a legjobb az életünkben?

Európa akkor lesz erős, ha erős országokra épül, azok pedig akkor lesznek erősek, ha mi felelős döntéseket hozunk. Elég az uniós vezetők hatalomféltő álmegoldásaiból. Már kevés, hogy „keleten” őrizzük a lángot. Európa vagy felébred, vagy nem lesz.