Ozsváth Sándor

Vélemény és vita

Barkácsbolt

Kering az atyafi a pesti belvárosban, barkácskészletet szeretne vásárolni.

Nem idevalósi, nyugalmazott néptanító, ahogyan odahaza, a túloldali Szatmárban mondják, de most ideát telel, a nagylányánál. Órák óta keresgél egy olyan boltot, ahol végre megvásárolhatná a kis lombfűrészt, fúrót, reszelőket, fogót, kalapácsot, miegyebet tartalmazó egységcsomagot, olyan hatéves fiúcskának valót…  Váratlanul ordibáló fiatalok rohannak el mellette, valamilyen szakállas-emberes zászlót lobogtatva, majd a sarkon eltűnnek a Duna irányában…

Kezdő tanítóként még a hetvenes évek elején gyakran jött atyánkfia is kisútlevéllel Mihályfalvánál vagy Börvelynél, leginkább történelmi könyveket, folyóiratokat vitt haza, a későbbi ínséges időkben meg margarint, delikátot, kávét, szappant „csempészett”. Aztán 1988-ban lebukott egy Erdély-trilógiával, amiért bevonták a kishatárátlépőjét. Pestig egyszer sem merészkedett el, csak már az új évezredben, mikor óvónő lánya ide jött férjhez. Sajnos nem jól éltek, a férj elhagyta a családot is, s hogy a lánya két gyermekkel magára maradt, bizony elkél a férfisegítség. A leányka még hagyján, de a fiú nagyon eleven, örökmozgó, nehéz kordában tartani. Karácsonykor, a fenyőfaállításkor, díszítéskor vette csak észre, hogy milyen ügyes a gyerek, akkor határozta el, hogy barkácskészletet vesz neki…

A következő sarkon, a Duna felé fordulva nemsokára utolérte a közel félszázra duzzadt csapatot, akik „Orbán, takarodj!”-ot skandálva rajcsúroztak a soros kereszteződésnél. Körbejárt a laposüveg is, húztak belőle, gyantáznak, gondolta, mikor megakadt a szeme egyikük pólóján. No, nem az ugrabugra leányka hullámzó dombocskái érdekelték, hanem a rajta feszülő négy nagybetű. Gyermekkorában látta először a tévében, piros mezes focisták hátán. Csak egy-két készülék volt még náluk akkoriban, s ők a kultúrházba jártak estézni, mert ott a lehetett fogni Pestet is. Két antenna is volt a tetőn, a másik Bukarestet hozta, egy váltókarral lehetett választani. Ha felcsapták, Budapest jött be, ha le, Bukarest. Kérdezte is az éppen mellette pipázó Gyula bácsit, hogy mit jelent a négy betű, az a cöcöcöpö. Az ötven körüli nagy focirajongó jó szaftosan válaszolt: a cirmos cica cafrangos p….ja, s ráadásképp sercintett egy nagyot.

A feliratos lányka éppen elkezdte őt is agitálni, hogy „jöjjön velünk, tata, mert a zorbánnak menni kell”, mire válaszként, összeszedve a nyolcévnyi tanulás során felhalmozott orosztudását, visszakérdezett a betűkre bökve: Znaes li ti, sto eto znacsit? A leányka a száját is eltátotta zavarában, majd, miután a lámpa zöldre váltott, még hátralökte: Paraszt! Az, persze, mosolygott atyánkfia, hiszen minden ősöm az volt. De hol egy barkácsbolt?