Vélemény és vita
Bárándy után
„Mint oldott kéve” – Sárközi György 1931-ben írt, kora kultikus regényének címe zakatolt a fejemben, amikor a múlt hét ellenzéki történéseit próbáltam számba venni
Igaz, a műben is elhangzó, Tompa Mihály A gólyához című versében szereplő mondat így teljes: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk”. Márpedig esetünkben a nemzet sorsáért való keserű aggódásról a tények alapján aligha beszélhetünk, de egy asszociációnál ne legyünk maximalisták.
Kerülvén az őskáosznál amúgy is felesleges kronologikus sorrendet, kezdjük talán a legmeglepőbbel. Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra jelentette be Bárándy Gergely, hogy távozik a még halovány életjeleket mutató MSZP-ből. Hogy szó szerint idézzük a (majdnem) klasszikust: „Vállalhatatlan a folytatás.” A választásokig még elücsörög a parlamentben, de aztán köszöni szépen, sem szocialista, sem más párt színeiben nem indul, utána az özönvíz! Visszamegy ügyvédnek, állítólag több időt szán majd „kutatómunkájára” – utóbbi nyilván világrengető lesz majd, ha már megszabadul a közélet rabláncaitól. De félre az iróniával! Távol álljon tőlem, hogy egyetlen könnycseppet is ejtsek érte, de a tárgyszerűség kedvéért rögzítsük: ő még az emberszabásúbbak közé tartozott a szocialisták teljesen leamortizálódott káderállományában. Nem volt korrupciós ügye, apja révén (Bárándy Péter – volt szocialista igazságügyi miniszter) nyilvánvalóan nagy titkok tudója, volt háttere, a családi ügyvédi irodában biztos jövedelme. Legtöbbet persze nagyapjától, a legendás ügyvédikontól, Bárándy Györgytől tanulhatott volna – de a stílusművész, ízig-vérig konzervatív „Gyuri bácsi” utolsó éveiben gyakorlatilag nem is beszélt szocialistává vedlett leszármazottaival. Ez utóbbi is jelképértékű, „mint oldott kéve…”
Mindent egybevetve, a legifjabb Bárándy legalább nem nácizott szakmányban. Döntése hátterét nem nehéz megérteni: a hamuszürke, arctalan, tehetségtelen, akaratgyenge Molnár Gyula keze alatt Gyurcsány-alattvalóvá válni (és még meg is bukni) lényegesen kínosabb mulatság, mint súlyos tízezrekért aláfirkantani a nevét egy ügyvédi ellenjegyzésen. Tehát most már Bárándy sincs, Gyurcsány és Gréczy Zsolt egy újabb üveg pezsgőt bont.
És hogy ki nincs még? Megvan! Hát Juhász Péter nincs! Legalábbis Bangóné Borbély Ildikó – az MSZP legújabb csodafegyvere megmondóasszony kategóriában – rusztikus letisztultsággal reagált az ATV-ben a reá vonatkozó kérdésre: „Ki az a Juhász Péter?” Én olyan vagyok, mint egykoron a jó úttörő, ahol tudok, segítek: Bangóné asszony, Juhász Péter az Együtt nevezetű gittegylet elnöke, a sípokat is árusító játékboltok legkedvesebb kuncsaftja, akinek minden elmehunyt performanszát, Himnusz-kifütyülését önök egyetértésnek számító hallgatással támogatták! Ja, és akivel néhány hónapja még erősen szervezték a nagy összefogást. Csak éppen most a csepeli választási körzetben összetetszettek vele veszni, egy olyan koncon, ami valószínűleg nincs is.
De nehogy valami újfeminista aktivista megrójon, hogy direkt a nőn köszörülöm a nyelvem: a hülyeségben Juhász és Bangóné tökéletesen megfelel az emancipáció elveinek. Ugyanis a jó Péter a 24.hu-nak azt bírta kibökni – ezzel kivívva Bangóné amazoni haragját –, hogy „az MSZP azon dolgozik, hogy kiszorítson más ellenzéki pártokat”.
Péter, Péter! Nem köllene néked valami békés, polgári hivatás után nézned? Azt mondják, hogy például a művirágkészítés nyugis meló, és nem is kell megszakadni bele. Ugyanis, ha ennyi év után ennyire nem látod át a politikai helyzetet, akkor ez már nem is fog menni. Az MSZP akar valakit kiszorítani? Hát nekik már lassan annyi erejük sincs, hogy az ajtóig elvánszorogjanak, hátha bejön valaki, akivel össze lehetne fogni, hogy valami erőt mutassanak a Gyurcsány-úthengerrel szemben! És kit akarnának kiszorítani? Az Együttet? Amelynek a népszerűségét külön nagyítóval felszerelt csoport vizsgálja a különböző kutatóintézeteknél? Péter, jó szándékkal mondom: mű-vi-rág-ké-szí-tés…
És végül a múlt heti ellenzéki menü talán legszaftosabb cupákja: nyilvánosságra került egy felvétel, melyen Vona Gábor török nyelven (!) arról beszél, hogy az iszlám a világ reménye, és csak Allahtól kell félnie az igaz embernek. És aztán a Facebookon ezt úgy magyarázta az immáron már minden erkölcsi gáttól megszabadult jobbikos elnök, hogy az Isten az törökül Allah. Édes Istenem…! Nem adnám egy vak lóért, ha meghallgathatnám, hogy ilyenkor mit mond otthon az asszonynak, családnak Vona, amikor este hazatér. Őket is teljesen idiótának nézi, vagy legalább velük őszinte?
Önző alaknak tűnhetek, de ezek után egy kicsit magamra, magunkra gondolok. Mi a fenéről fogunk írni, ha ezek áprilisig végképp kivégzik magukat? Marad Gyurcsány. És még a végén visszasírjuk Bárándyt. Rémes. Nem könnyű az élet.