Banküzemtan

A hazai bankrendszeren belül így a magyar tulajdon aránya már meghaladja az ötven százalékot.

Sietve nyomatékosítani kell, hogy a kelet-közép-európai, valamint a nyugat-európai régión belül nincs egységes és „egészséges” képlet a hazai–külföldi szerkezeti megoszlásra. Míg például a hozzánk képest szuperfejlett Szlovéniában az állami tulajdon dominál, addig Csehországban túlnyomórészt a külföldi hitelintézetek uralják a piacot. Belgiumban pedig – ez valószínűleg nyugat-európai rekord is – meghaladja az ötven százalékot a nem hazai tulajdonban lévő bankok aránya a külföldi érdekeltségűekkel szemben.

Vagyis nem az ördögtől való, hogy egy európai uniós országban fifti-fifti háttere legyen a hazai és a külföldi bankoknak. Ráadásul a világgazdasági krízis, majd az azt követő hazai gazdasági sokk rávilágított a szomorú valóságra is: a prociklikusság tekintetében meglehetősen gyengén teljesített a magyarországi bankszféra. Nem támogatták ugyanis a pénzintézetek a magyar vállalatokat hitelekkel. Még ha a bankrendszer működésének általában véve sajátossága az említett prociklikusság, a különböző gazdasági ciklusok hatásainak való kitettség – visszaesés vagy extra növekedés –, nem mindegy azonban, milyen mértékben és milyen okokból történik mindez! Egyébként a jegybank álláspontja szerint egy-egy globális pénzügyi-gazdasági válság esetén a hazai tulajdonban lévő bankok segítőkészsége nagyobb, mint a külföldi háttérrel bíró pénzintézeteké.

Ami pedig a friss, tegnapi bejelentést illeti: a kormány felkérésére a Magyar Nemzeti Bank újjászervezi és megerősíti az MKB Bankot. Helyes döntés az is, hogy a Széchenyi Bank betétesei, vagyis kárvallottjai mögé is odaáll az állam. Mindez azonban csak akkor lesz kerek, ha megtörténik a felelősségre vonás is. A Széchenyiben több mint száz betétes majdnem nyolcmilliárdja „égett be”, s ez jócskán túlmutat a sima pénzügyi leíráson.

Hogy az MKB-ban korábban mi történt, azt az átlagos halandó nem tudhatja. Ugyanakkor Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Figyelőnek adott interjúban az egykori külker bankot szétlopott, korábban rosszul vezetett banknak nevezte. Tény, örültek a bajor gazdái, hogy szabadulnak tőle.

Momentán pedig nem tudni, hogy többe fog-e kerülni a rendbehozatala, mint amennyit a németek az eladás előtt még belezsuppoltak. Miközben a kormányzati szándék az MKB esetében a reorganizáció, úgy tűnik, még nem eldöntött, létrejön-e a „gigabank”: a Budapest Bank és az MKB Bank esetleges összevonásának kérdése ugyanis 2015 közepén válhat aktuálissá.

A lényeg azonban abban rejlik, amit a miniszterelnök tegnap hangsúlyozott: ennek a ciklusnak az egyik legfontosabb feladata a pénzügyi rendszer újjászervezése lesz. Senkinek sincs kétsége afelől, hogy a háttérben a tartós gazdasági növekedés standardizálása áll. Tudniillik a folyamatos és fenntartható bővüléshez banki finanszírozásra, olcsó és „jó” hitelekre van szükség.

Cseppet sem mellesleg: pont a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramja erősíti meg, hogy olcsó kamatozású banki kölcsönök mellett „beindul” a vállalati fantázia. A jegybanki projekt második szakaszában túlnyomórészt új beruházásokat finanszíroznak a kereskedelmi bankok.

Miközben tehát zajlik Magyarországon a bankkonszolidáció, az állami aktivitás izmosodása figyelhető meg. Nem biztos, hogy ez rossz, minden a végső „üzemtanon” múlik majd. Ráadásul jelenleg – a válság utáni pénzszűkében – a száz százalékban piacra bízott átalakulás aligha lenne sikersztori, bár lehetne vele próbálkozni.

Akárhogyan is, a jegybank azt presszionálja, hogy a Magyarországon működő legnagyobb bankoknak össze kell olvadniuk, a pénzintézeteknek pedig a jövőben a lakosságot kvázi „el kell felejteniük” és a vállalkozásokat kell hitelezniük. Utóbbi kétségtelenül a gazdasági gyarapodásnak a lelke.

Azonban arra is szükséges koncentrálni, hogy hiába sok a fóka, ha elfogy majd az eszkimó.