Baloldaliság, hej!

A feltételezés arcpirító, de a Magyar Szocialista Párt új elnökének a hét végén sikerül ezt is „überelnie”.

Tóbiás József fessen kiállva közölte kongresszusával: Ferenc pápa és szerénysége, plusz a nagyszerű szocialista párt ugyanazt képviseli, hiszen „bátran és nyíltan küzd a szegénység, a szolidaritás hiánya, a megkülönböztetés ellen”.

Tóbiás József 1997 és 1999 között a Baloldali Ifjúsági Társulás, majd 2002-ig az utódszervezet Fiatal Baloldal elnöke volt. 1998-tól országgyűlési képviselő, 2002–2004 között az MSZP pártigazgatója. Aztán 2008 és 2010 között az MSZP-frakció igazgatója. Szép sarzsik. Életpályájából kifolyólag szolgálta Gyurcsányt és Bajnait is a nevesekből, de ott volt mindig, amikor a pártiroda széfjeit rendezni lehetett. Ő mondta most magáról és pártjáról, hogy az „bátran és nyíltan küzd a szegénység, a szolidaritás hiánya, a megkülönböztetés ellen”. S a kongresszus ezt megállta látványos röhögés nélkül. Persze miért is tettek volna mást, tapsolni jó, gondolkodni kínos.

Nem zavarta őket az sem, hogy Miskolcon azt a Pásztor Albertet indítják, akinél nyilvánvalóan senki sem küzd és beszél szebben a megkülönböztetés ellen. De Tóbiás pártelnök „támogathatónak” tartja a jelöltet, amiről amúgy, egyik ünnepi nyilatkozata szerint, „személyesen győződött meg”.

A Magyar Szocialista Párt két és fél évtizedes megújulástörténete során nevezte már magát szociáldemokratának, haladó szocialistának, progresszíven nyitottnak és tulajdonképpen bárminek, ami egy röplapra ráfér. Most Tóbiás elnök „nyitott” a fránya hívő emberek felé, és jelezte azt is, hogy pártjának van „patrió­ta hite” is. S a kongresszus megint csak hallgatott, sőt tenyeret keresett tenyérbe, tapsgép sem csinálta volna jobban egy kereskedelmi show-ban.
Mert, most komolyan, a Magyar Szocialista Párt tényleg olyan vele­jéig „patrióta hitet” hordozó szervezet lenne? Ezt tapasztaltuk a 2004-es állampolgársági népszavazáson, s úgy általában is a hazafiasság lózungja alatt népszerűsítették hazájukat az Európai Unió szépen fizető brüsszeli állásaiból? Persze a jó Tóbiás most új fiúnak van píározva, de meglehetősen hallgatag fiú volt az elmúlt években, amikor a tényleges baloldaliság és hazafiasság kérdése felmerült.

De talán nem is érdemes nyűglődni az MSZP most kitalált régi-új garnitúráján. Ilyen vagy olyan alku, silány propagandaérdek, fotelirigység… érdemes továbbsorolni?
Az érdekes inkább az, hogy a párt tagjai miért bólogatnak újra és újra saját átverésükre, egy baloldalinak csúfolt üzleti vállalkozásra?

Gőgös Zoltán ellenjelölt nélküli küzdelemre kárhoztatott elnökhelyettes a kongresszusra érkezve mondta: „Az MSZP-nek a következő egy évben újra rá kell találnia az emberekre és vissza kell térnie baloldali gyökereihez.” S a nagyszerű párt nagyszerű kongresszusán senki sem kérdezi meg: Gőgös úrelvtárs, az most tényleg milyen lesz? Mert az eddigi években ezt miért is nem tették, például Gőgös úrelvtárs vidékfejlesztési államtitkárként? Akkor nem járt emberfélék felé, akikre rá lehetett találni? Világos, ilyeneket macerás a vidéken találni…

A baloldali gyökerek meg? Őket, azokat nem kellene pontosítani? Kun Béla, Rákosi, Kádár vagy ki?
Az MSZP tagságát belekény­szerítették egy mítoszba, amelyben Che Guevarától Aczél Györgyig, az antifasizmustól a globalizációig benne van minden és mindenki, de lényege mindössze egy dolog: csak ússzuk meg és utáljuk Orbánt. Ja, s közben keresni is kellene a bulin. Lehetőség szerint sokat, csak nekünk, mert mi annyira szeretjük a kisembereket, hogy hej!

Nincsenek érvek, csak a félelmekre való játék, a középkáder megmaradásának apparatcsik szemlélete, a „szúrjak hátba, amíg gyorsabb vagyok” mentalitás van.

Az MSZP új vezérei már előre mentegetőztek, hogy számukra a mérce nem az őszi önkormányzati választás, hanem a „szebb jövő” lesz. Ami természetesen csak attól lesz szép, hogy ők ülhetnek a pénzosztó székekbe, egymást és háttérembereiket kiszolgálva. Ez valóban megfelel a baloldaliság gyökereinek, nem is beszélve a patriotizmusról…