Bán Károly

Vélemény és vita

Baloldali rablóhadjáratok

Álláspont. A rendszerváltoztatást követő húsz évben tízezer milliárdnyi közvagyon tűnt el kézen-közön a privatizációnak csúfolt rablóhadjáratban.

Van annak valami diszkrét bája, hogy a közvagyonnal történő felelős gazdálkodás kapcsán, keményen támadva a jelenlegi kormánypártokat, éppen a szocialisták és az abból kivált, Demokratikus Koalíciónak nevezett liberálszocialisták a legharsányabbak. A rendszerváltoztatást követő húsz évben tízezer milliárdnyi közvagyon tűnt el kézen-közön a privatizációnak csúfolt rablóhadjáratban. Az elvtársak már 1988-ban, a társasági törvény megalkotásakor jól tudták, hogy a magántőke bevonása nélkül nincs tovább magyar gazdaság, így aztán a törvényalkotás lázában arról véletlenül elfeledkezett a Németh-kormány, hogy a nemzeti vagyon védelméről is kellene gondoskodni.

Miután ez elmaradt, az akkori nomenklatúra a termelői vagyon hatvan-hetven százalékához – trükkök százaival – majdnem ingyen vagy mélyen leértékelt áron jutott hozzá. A legsúlyosabb felelősség a Bokros-csomag nyomán mindent kiárusító, az energiaszektort a külföldi tőkének prédául odadobó Horn-kormányt, később pedig a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányokat terhelte – írta 2008-ban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgató-helyettese, Bencze Izabella. Az említett kormányok a nemzet megkérdezése, a nemzet akarata ellenére 2002 és 2007 között százhuszonhat nemzetstratégiailag jelentős állami társaságot magánosítottak. Kezük alatt jószerével elfogyott a nemzet maradék vagyona.

Az őrült tempójú kiárusításban egy tollvonással üzleti vagyonná – lazán értékesíthetővé – minősítették át a miniszteriális épületeket, a kórházakat, a termőföldeket és az egyetemek állami tulajdonban lévő ingatlanjait is. Erre az időszakra esett az önkormányzati ingatlanvagyon felélésének virágkora is. A kótyavetye MSZP-s és SZDSZ-es nagymesterei Terézvárosban, illetve Erzsébetvárosban eszement módon estek neki „költségvetési érdekből” az önkormányzati bérházak és paloták eladásának. Ennek a vagyonfelélésnek a lenyomata volt a héten két nagy értékű terézvárosi, Andrássy úti palota eladása kapcsán folytatódott büntetőeljárás, amelyekben jogerős ítéletet hirdetett a Fővárosi Ítélőtábla.

Sajnálatos, mondhatnánk, hogy az egyenként is milliárdos értékű paloták törvénytelen módon történő eladása kapcsán senkinek sem kellett bevonulnia a börtönbe, de most nem az igazságszolgáltatás anomáliáiról értekezünk. Ellenkezőleg, a vádlottak számára az szolgált enyhítő körülményként, hogy a közvagyonnal jó gazda módjára történő gazdálkodás ellenőrzésére, felügyeletére a törvény erejével jogosult intézmények kontrollja alig-alig érvényesült. A helyi vagyonrendelet például felülírta az államháztartási törvényt, amely szerint húszmillió forintos értékhatár felett kötelező volt pályázat útján értékesíteni egy ingatlant. Mire az Állami Számvevőszék a jogi anomáliára felhívta a figyelmet, már a fél kerületet eladták a helyi szocialisták és szabad demokraták. A helyi rendeletek törvényességi ellenőrzésére jogosult közigazgatási hivatalnak az sem tűnt fel, hogy az ingatlanokat úgy értékesítették, hogy a helyi lakásrendeletet teljesen figyelmen kívül hagyták, holott az egyik palotában nem kis számban lakók is voltak.

A képviselő-testületi előterjesztések törvényességének vizsgálatába a közigazgatási hivatal részletesen nem ment bele, így azok hiányosságai átcsúsztak az ellenőrzés hálóján – fogalmazott a Fővárosi Ítélőtábla bírája. Így aztán az áron alul értékesített ingatlanokról döntést hozó képviselők tudattartalmáról – tudniillik, hogy hűtlenül vagy csupán hanyagul kezelték a közvagyont – a bíróság nem tudott pontos következtetést levonni.