Baljós árnyak

A romániai nemzeti kisebbségek, főként a magyarság irányában megfogalmazott „testvéri üzenetet” lát szükségesnek a román kulturális miniszter annak érdekében, hogy a többségi nemzettel együtt ünnepelhessék jövőre országuk, Nagy-Románia centenáriumát. Lucian Romascanu az október 23-i magyar nemzeti ünnepre időzített televíziós interjújában kifejtette, hogy az 1918-ban létrejött Csehszlovákia, Jugoszlávia, Nagy-Románia közül mára csak az utóbbi állam maradt meg változatlan határokkal, ugyanazokkal a nemzetekkel, s a kisebbségek (magyarok, szászok, zsidók, romák) szerinte „valamennyien üdvözölték a gyulafehérvári nyilatkozatot és Erdély egyesülését Romániával”. Sőt hozzátette: „Azt gondolom, hogy rendben vagyunk, és betartjuk azokat, amiket elődeink 1918-ban megígértek.”

Nem kötelezhetjük a magyarokat, hogy örüljenek Trianonnak – mondta két héttel utána Lucian Boia neves román történész egy hírportálnak. „Természetes, hogy nekik nem tetszik Trianon. Magyarország sokat veszített, többet, mint amennyit abban az esetben veszített volna, ha megegyezéses alapon lehetett volna megrajzolni az új határokat.” Rosszul indult a centenárium előkészítése, hiszen 2017 elején a Román Akadémia nyolcvannégy tagja nemzetféltő, magyarellenes felhívást tett közzé – mondta Gabriel Andreescu november közepén egy nagyváradi konferencián. A bukaresti politológus szerint a szimbolikus jelentőségű román intézményeket, amilyen az akadémia is, még mindig a Ceausescu-diktatúra idején kialakult nemzeti kommunista ideológia hatja át.

Bár egyre több józan hang figyelmeztet arra keleti szomszédunknál, hogy a „nagy egyesülés” egy év múlva esedékes centenáriumán a magyaroknak és a románoknak el kellene viselniük a másik örömét és a másik bánatát, nem túl kedvezőek az előjelek. Sok román politikus szerint Románia homogén nemzetállam, ahol nem államalkotó tényezők, legfeljebb egzotikus színek a nemzeti kisebbségek, ergo a román hatalmi elit hallani sem akar „etnikai elvű” területi autonómiáról. Baljós üzenete van annak is, hogy Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét meg akarják fosztani román állami kitüntetésétől, mert egy lapinterjúban azt merte mondani: a románságnak el kell fogadnia, hogy az erdélyi magyarok nem tudják és nem is akarják megünnepelni az Erdély Romániához csatolását kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumát. Az sem kimondottan „testvéri üzenet”, hogy a román szenátus elutasította az RMDSZ törvényjavaslatát, amely hivatalos ünneppé, egyben szabadnappá nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára.

Hogy mennyire nem őszinték és jóhiszeműek a vezető román politikusok, az is mutatja, hogy Bukarest az elsők között utasította el Katalónia egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát, mondván, „a nemzetközi jog nem tesz lehetővé területmódosítást az illető ország beleegyezése nélkül”. Márpedig 1918. december 1-jén a gyulafehérvári nagygyűlésen az Erdély és Par­tium összlakosságának csak valamivel több mint felét alkotó románok küldöttei egyoldalúan, az őshonos magyarok, németek és más nemzetiségűek megkérdezése és beleegyezése nélkül mondták ki az összes, románok által is lakott területek egyesülését a királyi Romániával. Az egyoldalú, illegitim, így érvénytelen határozatot királyi dekrétummal iktatták törvénybe, majd az első világháborúban győztes imperialista hatalmak a trianoni diktátummal ütöttek pecsétet a katonai intervencióval történt román területfoglalásra.

A nemzeti kisebbségeknek 99 éve megígért szabadság, jogegyenlőség és területi autonómia pedig mind a mai napig nem valósult meg. Ezt kellene a magyaroknak ünnepelni?