Balfékek

Az eszmei előzménynek tekinthető „klasszikusból” fakadhatott Gyurcsány Ferenc minapi anekdotája is, melyet hamar felkapott a sajtó.

A bukott miniszterelnöknek egy interjúban Angela Merkel minapi összeomlásáról is ugyanaz jutott eszébe, mint szinte mindenről. Saját maga. Illetve egy régi, állítólagos történet, melynek egyik főszereplője éppen Gyurcsány, a másik pedig a Wilkommenskultur kiötlője. Persze, miután az exkormányfő volt szíves korábban a szocikkal és az SZDSZ-szel együtt saját magát is nemes egyszerűséggel lehazugozni, feltételezhetjük, ezúttal is minimum lódított egy nagyot. Elmondása szerint ugyanis, bár volt némi elégedetlenség vele szemben 2009 környékén, végül az tette be nála a kaput, s vette rá a lemondásra, hogy a német kancellár nem tette magáévá azonnal az európai válságkezelés gyurcsányi ötletét. Ezért a kissé meglepett, de mindenképp csalódott őszödi igazmondó tollat ragadott, és rögvest megírta búcsúbeszédét, melyet nem sokkal később prezentált az övéinek. Értjük: Gyurcsány Magyarország mellett még Európát is megmentette volna, de hát nem hagyták a buták és az értetlenek, sok millió magyar mellett a német államfő sem. Fletó így kénytelen volt duzzogva lelépni a színről, miközben végig neki volt igaza. Hát így.

Azt azonban elfelejtette megemlíteni a végül a saját pártját is tönkretevő DK-vezér, hogy 2006 őszén évekig tartó, konstans tüntetés indult a hazugsággal megnyert választás, illetve a megszorítások és a „módszer” nyilvános lelepleződése után.

Nyilván mondhatjuk, ez az újabb botor sztori annyira tipikus, hogy kár is vele foglalkozni, ám olykor nem árt felidézni, mi is vezetett ahhoz a mélységes mély gödörhöz, amiben a totálisan hitelvesztett honi baloldal jelenleg leledzik. Márpedig ebben elévülhetetlen érdemei vannak a kamus exminiszterelnöknek. Talán az ország lassan kiheveri, az MSZP azonban korántsem.

Minap számoltunk be arról, milyen elképesztően csúfos anyagi helyzetben vannak a szocialisták, azt sem tudni pontosan, van-e még székházuk, milyen tartozásokat kénytelenek törleszteni, illetve mit akarnak és tudnak esetleg még dobra verni? Az ember szinte már megsajnálja ezt a szerencsétlen csapatot, de aztán bevillan az eltörölhetetlen múlt, és elillan az érzés. Most egyébként éppen újabb politikai innováción törik a fejüket. Az ötlet mondjuk korántsem új, csak még egyszer sem csinálták meg, és könnyen lehet, ezúttal sem fog sikerülni. Az elképzelés kódneve: főpolgármester-jelölti előválasztás. A koncepciót Molnár Zsolt budapesti MSZP-elnök prezentálta, lényege pedig az, hogy aki aláírja, hogy nem szereti a Fideszt és a nácikat, és összegyűjt valamennyi, egy későbbi időpontban meghatározandó aláírást, indulhat a megmérettetésen. Nem kell hozzá párt, csak vízió. A szocik lehet, hogy Horváth Csabát nevezik, de még nem döntötték el, aztán szóba jöhet mások mellett Karácsony Gergely. Molnárnak ez ganz egal, idézem: mindketten született demokraták, „már a pelenkával együtt szívták magukba a demokráciát”. Csakhogy Puzsér Róbert bizonyosan nem indul majd ezen a viadalon, akárcsak a Momentum, ám az egy év múlva esedékes választáson igen. A szoci potentát szerint december 15-ére így is bizonyosan meg lesz a Tarlós-váltó közös aspiráns.

Mindezek nyomán úgy tűnik, a hitelesség és az anyagi tartalékok mellett a rovott múltú szocialista párt mára maradék józan eszét is elveszítette.