Bajnai: Füstbe ment terv

Úgy tűnik tehát, a volt miniszterelnök feladta, s bár pártja közlése szerint ez nem érinti közéleti szerepét, ezzel gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy hátat fordít a politikának. Hogy mennyi időre, azt nem tudjuk, hiszen miniszterelnöksége kezdetén is azt mondta, hogy csak a „válságkezelésre” vállalkozik, s nincs pártpolitikai ambíciója, 2012. október huszonharmadikán mégis visszatért. E bizonytalansági tényezőt szem előtt kell ugyan tartanunk, s nem jelenthetjük ki, hogy soha többé nem fog megpróbálkozni egy újabb visszatéréssel, de azt kijelenthetjük, hogy pl. egy 2018-as kísérlettel már önmaga paródiájává válna. Ezt ugyanis már egyszer eljátszotta, s csúnya kudarc lett a vége. Jelen pillanatban tehát nem tűnik valószínűnek, hogy a visszavonulás, Bajnai karakterének pihentetése kellőképp megalapozhatna egy újabb visszatérést.

2012-ben két dologra építhetett. Egyrészt arra a várakozásra, ami a baloldalt jellemezte akkoriban. Kellett egy figura, aki potenciálisan valódi kihívóvá válhat, akit a választók el tudnak képzelni a miniszterelnök gúnyájában, s ilyen esetben kézen fekvő megoldást jelenthet egy volt miniszterelnök. Másrészt a „válságkezelő” szakértő képre, ami már kormányzása idején kialakult körülötte. Akkor, egy időre valóban fennállt a lehetősége annak, hogy valódi kihívóvá válik, hiszen néhány hónapig ő volt a baloldalon a legnépszerűbb vezető, de jól mutatja akkori helyzetét az is, hogy a kormánypártok felé fordították ágyúikat.
Mint kihívó azonban elbukott, sőt a baloldalon belüli vezető szerepe is elveszett. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Bajnai nem volt eléggé felkészült, s nem tudott mit kezdeni azzal az említett ténnyel, hogy a Fidesz nem várta ölbe tett kézzel, hogy a nyakára nőjön egy kihívó. Egyértelmű volt, hogy nehezen viseli a folyamatos támadásokat, s megviseli a napi harc, amelynek a politikához való visszatéréssel kitette magát.

Másrészt az is jól látszik, hogy bár karakterként Mesterházy Attila kevéssé volt ütőképes, mégis jobb taktikus volt Bajnainál. Kivárt, s ezzel elült a Bajnai körül a baloldalon kialakult közhangulat, amely megmentőként láttatta sokakkal a volt miniszterelnököt. Utólag megállapíthatjuk, hogy Bajnai a 2012. október tizenkettedikei visszatéréssel, az Együtt létrehozásával kijátszotta egyetlen ütőkártyáját, s komoly erővel hosszú távon nem rendelkezett. Az Együtt és a szocialisták által folytatott tárgyalások végére már egyértelműen bebizonyosodott, hogy bár Bajnai mindent megtett, végül ő bizonyult a gyengébbik félnek. Persze próbálkozott ezzel-azzal, bátrabb, konfliktusoktól sem riadó hangnemet vállalt fel, amivel azonban inkább csak rombolta a korábban róla a választói fejekben kialakult „szakértői” képet.

Ekkor azonban már messze nem a baloldal nagy reménye volt, csupán egy a baloldali vezetők közül. Aztán jött április 6. és a közös bukás. Bajnai ekkor új irányról kezdett beszélni, s az Együtt, legalábbis retorika szintjén elkezdett távolodni a másik két szövetséges szereplőtől. Ebben az elképzelésben talán hosszú távon van is potenciál, de mint látjuk, Bajnai Gordon időközben kiszállt a történetből.

Mi is bukott meg vele? Az esetlen, finom kezű „szakértő-politikus”. Legalábbis úgy tűnik, hogy erre nézve egy időre a magyar választókból kifogyott a fogadókészség. Jelentkező van még rajta kívül is, pl. Bokros Lajos vagy a liberális főpolgármester-jelölt, Bodnár Zoltán, de ilyen volt Medgyessy Péter is. A probléma azonban nem csak a választói fogadókészségen múlik, mert a politika mára professzionális műfajjá változott, amihez nagyfokú felkészültségre van szükség, aminek, mint láttuk Bajnai Gordon híján volt, s talán Medgyessy Péter volt az utolsó, akivel a szakértő-trükköt el lehetett játszani – legalábbis időlegesen. Ez nem azt jelenti, hogy a szakértők használhatatlanok, hanem azt, hogy ha valaki politikai sikereket akar elérni, akkor profi politikussá kell válnia. A helyzet talán érzékeltethető egy profi sportból vett példával. Usain Bolt, a 100 és 200 méteres táv világcsúcstartó futója, többször ostromolta a Manchester United menedzserét, hogy hadd játsszon focistaként a klub színeiben. Ez az ambíció a mai professzionális futball keretei között megmosolyogtató, s minden futballrajongó számára érthető, hogy miért. Ugyanígy hiába ér el valaki személyes sikereket az üzleti életben vagy bármilyen más területen, a politikában való talpon maradáshoz több kell.