Bábszínház

Már szinte várom, hogy Conchita Wurst megkérje Bácsfi Diána kezét, és együtt meneteljenek a jogainkért, az egyik a szakállas nőkért, a másik a karszalagos asszonyokért küzdene, Szebb jövőt akarnak mind, csak mást erőltetnének ránk. Bár a fővárosi fajvédő konferencia elmaradt, a brüsszeli Politikailag Korrekt-kommandó ünnepelt, Wurst énekelte a rasszisták helyett is az új idők Horst Wessel dalát, de mit tegyek, ha se szakállas nő, se hungarista nem szeretnék lenni? Én csak (túl)élnék, lehet? Szabadon, ha engedik, nem elmém köré varrt kényszerzubbonyban.

Zongorajáték – két arcra. Régi móka, de már unom: az egyik provokál, a másik kéjes örömmel ordít, egymásból élnek, vígan dobálják a sarat, de végül mi merülünk el, kétségbeesve kapaszkodunk a buborékba, „Levegőt!” – üvöltjük József Attilával, de aztán elzöldül a mindenség, s itt ragadunk ebben a rémes paródiában.

Zajlik, bugyog a kampány, fulladunk, hörgünk, ilyenkor aztán az összes elmebeteg előbújik, nincs az a szánalmas figura, aki meg ne újulna. Utcákon, tereken parádéznak a homunkuluszok, mi pedig elképedt Frankensteinként bámuljuk, hallgatjuk őket. Mi teremtettük a színváltó kerti törpéket, szavazatunkkal adunk életerőt, figyelmünkkel csókoljuk beléjük az energiát.

Jönnek a videók, a félnótás érpataki polgármester Kunhalmi fülénél csattogtatja ostorát, aki, mint egy örök lejátszásra állított lemez, azt duruzsolja: válasszatok, válasszatok, bár maga sem hisz magának. Közben a porond közepére lökött, majd onnan visszarántott Falus bódultan téblábol, kezében vödör, mögötte bajszos, táncos léptű férfi röhög, majd belibben Demszky, s megmondja, hogyan kell elzavarni ezt a rezsimet, mert ő kimondja már, ki meri mondani.

A mi szamizdatos hősünk, ez a bátor, hetyke legény, akinek haja szála sem görbült soha, aki mindig mindent megúszott. Ez a hiteltelenek között is hiteltelen, ez a savanyú a szőlővé szikkadt magyar narancs.
Tényleg csodálatos ez az egész, nagy levegőt veszek, úgy várom a vasárnapot, hogy ez a sok léhűtő, leszázalékolt báb visszatakarodjon a függöny mögé. Vagy a polgármesteri székbe…