Sinkovics Ferencă

Vélemény és vita

Az utolsó roham

Volt egy különleges pillanat, amikor a hazai baloldal rájött, hogy el kell engednie a dolgozó osztályt.

 Addig ezt a réteget tudta maga mögött, de sejtette, hogy képtelen lesz feloldani az ellentmondást, hogy a baloldalon kialakult újkapitalista elittől kellene megvédenie a dolgozók érdekeit. A hazugságok lelepleződtek, a balos szavazók rájöttek, csak arra kellettek, hogy a hatalomban tartsák a Szekeres Imréket és Gyurcsány Ferenceket... Az utóbbi idejére esett, hogy a baloldal úgy érezte, új bázis után kell néznie. Így talált rá a „mások és deviánsok” rétegére. Nemcsak arról volt szó, hogy megerősítették kapcsolatukat a liberálisokkal, de arról is, hogy a devianciák védelmében meg kellett tagadni a társadalom morális értékskáláját.

Sőt, szembemenni vele. Ez olyan kontraproduktívvá vált, hogy - más problémákkal együtt - nyílegyenesen vezetett a 2010-es, igencsak drámai­ bukásáig. A baloldal és a liberálisok szövetsége máig sem tud kikeveredni ebből a válságból, sőt időnként egészen közel jár a megsemmisüléshez.

Magyarországon arra nevelték a társadalmat már a rendszerváltozástól kezdve, hogy a baloldal és a liberálisok az értelem, a tehetség birtokosai. Mese nincs. Ehhez képest belefogtak ebbe az egyébként semmire sem jó plakátellenes akcióba. Azt hitték, hogy a kormányzati szlogenek lefestése és a bevándorlás ügyében mutatott tiltakozásuk olyan héroszokká avatja őket, akikre érdemes lesz szavazni 2018-ban. A korábban meghirdetett szellemi felsőbbrendűségük látványosan porba hullt. Nem hihetik ugyanis, hogy a társadalom szembefordul a saját, jól felfogott érdekeivel, és megengedi, hogy a kultúrájától idegen csoportok ellepjék a hazáját. Rátelepedve a különben is sok sebből vérző és túlterhelt szociális ellátórendszerre. Nem is beszélve arról, hogy a szakértők szerint ha a bevándorlók tömege elérné a tizenöt százalékot, veszélybe sodorná a magyarok szokás- és hagyományrendszerét. Túl sokszor volt az már veszélyben ahhoz, hogy a magyarok erre szavazzanak olyan elkoptatott frázisok jegyében, mint a demokratikus értékrend vagy az általános szolidaritás. (Gyurcsány, a habitusának megfelelően, tisztán üzleti kontextusba helyezte a bevándorlás kérdését.) Könnyen lehet, hogy ez a hamis szolidaritásmítosz a baloldal harakirijévé válik.

Különösen annak az ellentmondásnak a tükrében, hogy a 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló kampányban a baloldal a bevándorlókkal riogatott, most pedig szinte epekedik értük. (Régi tervük, hogy a hatalmuknak épp a bevándorlók hálás szavazatain kellene nyugodnia.) Számtalan marhaság keveredik még a balliberális tábor akciójába. Az egyik a nemzeti konzultáció megkérdőjelezése akkor, amikor a társadalom abba a fejlődési szakaszába lép, amikor nemcsak igényli, de követeli is a kormányzattal való közvetlen párbeszédet.

A bevándorlás, illetve a migráció globális probléma. Még akkor is, ha balról igyekeznek ezt magyar specialitásként feltüntetni. Jóllehet mindaz, ami történik, egy újabb, régóta kitörni készülő válság. Sokkal pusztítóbb, mint a pénzügyi krízis. És jó lenne, ha Magyarország ezt a lehető legkisebb veszteséggel élné túl.