Az öreg kancellár tíz legjobb mondása

Helmut Schmidt, az öreg kancellár haláláig zord humorral és jó idegekkel szemlélte az egyesítés utáni országot, s a hamburgi tévében, heti műsorában – Egy cigarettát Helmut Schmidttel – sűrű dohányfüstöt eregetve bölcs mondatokban okította ifjabb kortársait, megmutatva, hogy a magas kor is olyasvalami, ami megérdemli a bámulatot. Hogy miképp léptek honfitársai a társadalmi, polgári és (faji) degenerálódás útjára, nos, arról a média összeállította tíz legjobb mondását: humorosak volnának, ha nem lennének olyan sírnivalóan igazak:

1. Hiba volt, hogy a hatvanas évek elejétől idegen kultúrákból hoztunk vendégmunkásokat.
2. A multikulturális társadalom értelmiségi illúzió.
3. Németországból és I. Ottó óta tartó ezeréves történelméből nem lehet utólagosan etnikai olvasztótégelyt csinálni.
4. Ha minden így megy tovább, sötétnek látom a haza jövőjét.
5. A politikai zsurnaliszta az elithez és nem az újságírás szabályaihoz igazodik.
6. A politikusok olyan dolgokról beszélnek, amelyeket csak másnap fognak megérteni.
7. Ha mindenütt a beavatkozás mellett döntünk, megkockáztatjuk a harmadik világháborút.
8. Háromfajta embert ismerek, azt, aki csak gyerekkorában lop almát, azt, aki egyébként is bűnöző habitussal rendelkezik, és végül a beruházó, pénzkihelyező bankárt.
9. A politika hitelessége nulla, pusztán talkshow.
10. A német politikus olyan karrie­rista, aki olyan talkshow-ban akar szerepelni, amely nevét nem róla, hanem a műsorvezetőről kapja.

Nos, Hamburgban, Helmut Schmidt szülővárosában minden második ember migráns gyökerekkel rendelkezik. Európát történészek előszeretettel a kései Rómához hasonlítják, csakhogy most a barbárok már a falon, a limesen belül vannak. És mégis, a földrész politikusai az újabb tragédiák után sem tesznek semmit, hogy a legszigorúbb rendőri és katonai intézkedéseket hozzák a terroristagyanús nagyvárosi gócok átfésülésére, a tömeges letartóztatásokra és kitoloncolásokra. Megjegyzem, Schmidt kancellárként a legkeményebb eszközökkel törte meg a szélsőbal, a RAF sokkal kevésbé véres terrorját, s ebben az egész német társadalom támogatta. Az ember, aki legyőzte a RAF-ot – mondják róla ma is. S közben a Bundeswehr hamburgi egyetemén – amelyet ő hozott létre –, levetették azt a fotót, amelyben a Wehrmacht tiszti egyenruhájában, fiatal hadnagyként volt látható.

Az Egy cigarettát Helmut Schmidt­tel egyik adásának „Soha dönert nem rendeltem” címet adta az állandó beszélgetőtárs, Giovanni di Lorenzo. „Amikor 1974-ben bekerültem Willy Brandt kormányába, előre láttam, hogy képtelenek leszünk minden törököt integrálni – idézi Schmidtet Di Lorenzo a Spiegelben, s rákérdez az öreg kancellárra: Miért nem? Talán a németek nem akarták? A válasz: – Egyik fél sem akarta, s nem is tudta volna véghez vinni az integrációt. (…) Aztán Helmut Kohl alatt a törökök száma megduplázódott, most hét és fél millióan vannak.” A címadó kérdés tréfásan komoly s a válasz is: „Evett valaha is dönert? – Ha az ember vendég, azt kéne ennie, ami az asztalra kerül. A magam részéről ezért dönert – így Schmidt – soha nem rendeltem.”

Azt hiszem, az öreg kancellárt, ha feltámadna, nem szívesen látnák kormánykörökben, nézetei zavart okoznának. Nagyon közel áll az AfD-hez meg a pegidákhoz – mondanák. Talán utána kéne nézni, mit csinált Hitler tisztjeként a leningrádi fronton, vagy nem korrumpálódott-e polgármesterként Hamburg újjáépítésekor a nagy árvíz után. Németországban, ahol a tényeket ködbe borítja a merkeli retorika homálya, Schmidt cigarettafüstje sokakat megköhögtetne.