Vélemény és vita
Az önvédelem kora
Ez a valóság, nem pedig a soha be nem teljesülő, haszonelvű multikulturális Kánaán; de nem is a moralitás léte vagy tagadása.
Kínos, mikor az ateista, szekularizációhívő baloldali vagy liberális politikus a keresztényi kötelességre hivatkozva kardoskodik a menekültáradat korlátlan befogadása mellett. Mert, bármilyen abszurd, már ilyen is van! Mindez nemcsak vérlázító, hanem veszedelmes is egyben. Hisz az ész nélküli „befogadópolitika” nemcsak a keresztény kultúra megsemmisülését jelentheti, hanem mindannak a nyugati civilizációnak a pusztulását hozhatja el, amelyben különböző hagyományok szerint, különböző izmusokat követve, vitatkozva ugyan, de mindnyájan hiszünk. Ha egyáltalán hiszünk még valamiben…
A különböző kultúrájú népcsoportok integrációja mellett kiállók két érve mára megbukott. Jól láthatóan az oktatás nem segíti a beilleszkedést, hisz második-harmadik generációs bevándorlók is szélsőséges iszlám hívőként utasítják el a nyugati civilizáció értékrendszereit; illetve a most érkezők jelentős része sem akarja tisztelni az őshonos többség szokásait, törvényeit. Ugyanígy a munkaerőpiaci beilleszkedés sem volt ez idáig túl sikeres. Az elmúlt másfél évben érkező migránsok nagy része ma is „potyautasként” kapaszkodik a jóléti társadalmak szociális hálójába. Ráadásul Európát, leginkább a déli államokat, nagymértékű munkanélküliség sújtja. A demográfiai problémákat, azaz a népességfogyás folyamatát pedig nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy az idegen kultúrájú bevándorlókkal kellene megállítanunk, megoldanunk. Hisz az mindent veszélybe sodor, amit ezen a kontinensen a történelmünk során felépítettünk. Az öngyilkosság lenne – bármelyik izmus oldalán is álljunk, bármit is gondoljunk a nyugati civilizációról!
Úgy tűnik tehát, hogy a bevándorlás pozitív hozadéka mellett kiállók, kifogyva az utilitarista, azaz a haszonelvű és gazdasági érvekből, mostanra leginkább morális indokokkal indulnak a közélet csatamezejére. Amelyen ugyan ez idáig is jelen voltak, de egyáltalán nem keresztény kultúrkörből származtak, inkább hivatkoztak a polgári erkölcsben is fellelhető emberiességre, valamiféle európai humanizmusra. Mára azonban egyre többet hagyja el a bevándorláspártiak száját néhány csetlő-botló, dadogó, kissé idegenül hangzó, a keresztényi értékre hivatkozó mondat. Mit kezdjünk mindezzel? Mit mondhatunk minderre?
Az Ószövetség egyértelműen tartalmazza a „jövevényekkel” szembeni kötelességeinket, de az önvédelem jogát is. Az Újszövetségben kevésbé találunk erre utalást, ugyanakkor a keresztény tanításban fellelhető az a fajta önvédelem, amely nemcsak jog, hanem, ha egy „rábízott életről” (azaz gyermekről) van szó, akkor kötelesség is. Természetesen ez csak és kizárólag akkor léphet életbe, ha az ember saját, vagy a rábízott másik élete kerül veszélybe. Nos, a tragikus tapasztalatok sokasága azt mutatja, hogy eljött ennek az ideje. Eljött az önvédelem jogának és kötelességének ideje! Terrortámadások, gyermekzaklatások, nőkkel kapcsolatos erőszakos cselekmények lenyomatait láthatjuk az áthaladó és letelepedő „migránshordák” lábnyomai mellett. Ez a valóság, nem pedig a jövőre vonatkozó, soha be nem teljesülő, haszonelvű multikulturális Kánaán; de nem is a moralitás léte vagy tagadása.
A bevándorlók ellenőrizetlen beengedése, a válogatás nélküli erőszakos integrációs kísérlete az összes létező európai hagyomány elpusztítását jelentheti. Fontos, hogy nemcsak a keresztény normákat, hanem az ezzel szöges ellentétben álló liberális értékeket is. A szabadságjogokat, a vitatott szabadosságot; a szerethető, de kritizálható kozmopolitizmust is. Mindent, ami európai, de amit mi itt, Európában egymás közt vitatunk. Ezért is tűnik ostobaságnak bárki szájából, bármiféle moralitásra hivatkozva is folytatni a korlátlan befogadás politikáját. Most nem érdemes az izmusok, vagy keresztények és a liberálisok közti csörtét folytatnunk. Önvédelemre kell berendezkednünk, ha keresztényi, ha polgári vagy bármilyen Európában is hiszünk. Fel kell kötnünk a kardot, ha nem váltunk még teljesen nihilistává.
A különböző kultúrájú népcsoportok integrációja mellett kiállók két érve mára megbukott. Jól láthatóan az oktatás nem segíti a beilleszkedést, hisz második-harmadik generációs bevándorlók is szélsőséges iszlám hívőként utasítják el a nyugati civilizáció értékrendszereit; illetve a most érkezők jelentős része sem akarja tisztelni az őshonos többség szokásait, törvényeit. Ugyanígy a munkaerőpiaci beilleszkedés sem volt ez idáig túl sikeres. Az elmúlt másfél évben érkező migránsok nagy része ma is „potyautasként” kapaszkodik a jóléti társadalmak szociális hálójába. Ráadásul Európát, leginkább a déli államokat, nagymértékű munkanélküliség sújtja. A demográfiai problémákat, azaz a népességfogyás folyamatát pedig nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy az idegen kultúrájú bevándorlókkal kellene megállítanunk, megoldanunk. Hisz az mindent veszélybe sodor, amit ezen a kontinensen a történelmünk során felépítettünk. Az öngyilkosság lenne – bármelyik izmus oldalán is álljunk, bármit is gondoljunk a nyugati civilizációról!
Úgy tűnik tehát, hogy a bevándorlás pozitív hozadéka mellett kiállók, kifogyva az utilitarista, azaz a haszonelvű és gazdasági érvekből, mostanra leginkább morális indokokkal indulnak a közélet csatamezejére. Amelyen ugyan ez idáig is jelen voltak, de egyáltalán nem keresztény kultúrkörből származtak, inkább hivatkoztak a polgári erkölcsben is fellelhető emberiességre, valamiféle európai humanizmusra. Mára azonban egyre többet hagyja el a bevándorláspártiak száját néhány csetlő-botló, dadogó, kissé idegenül hangzó, a keresztényi értékre hivatkozó mondat. Mit kezdjünk mindezzel? Mit mondhatunk minderre?
Az Ószövetség egyértelműen tartalmazza a „jövevényekkel” szembeni kötelességeinket, de az önvédelem jogát is. Az Újszövetségben kevésbé találunk erre utalást, ugyanakkor a keresztény tanításban fellelhető az a fajta önvédelem, amely nemcsak jog, hanem, ha egy „rábízott életről” (azaz gyermekről) van szó, akkor kötelesség is. Természetesen ez csak és kizárólag akkor léphet életbe, ha az ember saját, vagy a rábízott másik élete kerül veszélybe. Nos, a tragikus tapasztalatok sokasága azt mutatja, hogy eljött ennek az ideje. Eljött az önvédelem jogának és kötelességének ideje! Terrortámadások, gyermekzaklatások, nőkkel kapcsolatos erőszakos cselekmények lenyomatait láthatjuk az áthaladó és letelepedő „migránshordák” lábnyomai mellett. Ez a valóság, nem pedig a jövőre vonatkozó, soha be nem teljesülő, haszonelvű multikulturális Kánaán; de nem is a moralitás léte vagy tagadása.
A bevándorlók ellenőrizetlen beengedése, a válogatás nélküli erőszakos integrációs kísérlete az összes létező európai hagyomány elpusztítását jelentheti. Fontos, hogy nemcsak a keresztény normákat, hanem az ezzel szöges ellentétben álló liberális értékeket is. A szabadságjogokat, a vitatott szabadosságot; a szerethető, de kritizálható kozmopolitizmust is. Mindent, ami európai, de amit mi itt, Európában egymás közt vitatunk. Ezért is tűnik ostobaságnak bárki szájából, bármiféle moralitásra hivatkozva is folytatni a korlátlan befogadás politikáját. Most nem érdemes az izmusok, vagy keresztények és a liberálisok közti csörtét folytatnunk. Önvédelemre kell berendezkednünk, ha keresztényi, ha polgári vagy bármilyen Európában is hiszünk. Fel kell kötnünk a kardot, ha nem váltunk még teljesen nihilistává.