Vélemény és vita
Az iszlám belülről
A fenti címen jelent meg Constantin Schreiber könyve, alcíme pedig sokatmondó: Mit is prédikálnak Németország mecseteiben?
A legtöbb német számára a mecset idegen hely. Ki is menne oda arab vagy török nyelvű prédikáció közben, s mit is hallhatna, ha lefordítanák neki a Korán megfelelő passzusát? Constantin Schreiber – aki a Közel-Kelet és nyelveinek is jó ismerője – nyolc hónapon át látogatta az ország mecseteit, azaz moséit, és a pénteki, ünnepi prédikációkról felvételeket készített. Hallotta, miről beszélnek a hívők akkor is, amikor nem volt ott a kamera, és jó képet ad arról a zárt világról, amelynek hitszónokai nemcsak a muszlimok, hanem közvetve a németek életét is befolyásolják. Ahogy a Süddeutsche Zeitung írja, „Schreiberben, a zsurnalisztában valójában egy integrációs minisztert ismerhetünk meg”.
Egy józan és borúlátó integrációs minisztert. „Nem mondhatjátok, hogy én egyszerre vagyok demokrata és síita” – olvashatjuk a berlini Imám Riza mosé prédikátorának szavait az utolsónak közölt, 13. számú prédikációból, aminek kulcsmondata szinte önmagában összegezi Schreiber tapasztalatait. „Nem törvénybe ütköző az, hogy a demokráciát elutasítják, hogy a hit terjesztésre buzdítanak, vagy hogy a német életformát elutasítják. Ezzel legyünk elégedettek? Eredményként könyveljük el, hogy az igehirdetésekben semmi borzalmasat nem lehetett felfedezni?” A hallgatóság, a hívek – köztük sok fiatal – mintha egy másik világhoz tartozna. S ami még lényegesebb, a mecsetek (bár ez a prédikációkból nem tűnik ki) a köznapi, keleties politizálás és üzletelés színhelyei is.
S még egy érdekesség: sem a muszlim szervezetek, így a DITIB, a török–iszlám vallási unió, sem az egyébként még mindig szorgos német hivatalnokok nem tudják megadni az országban működő imaházak számát. (Pedig támogatásukra jócskán megy ki a pénz a kincstárból.) A hitszónokok német nyelvtudása igen hiányos, sokan közülük, főleg a Törökországból küldött mullahok nem is tudnak németül. És nemegyszer az otthon, hivatalból megírt és jóváhagyott beszédekkel lépnek a hívek elé. (Többnyire fiatalok, 30–35 évesek.)
A könyv 2017-ben Spiegel-bestseller volt, és címlapján a szerző néz ránk fekete–fehér szerelésben, mögötte pedig ott magasodik fenyegetően két mecset képe. Borongást és egyfajta elutasítást kelt az olvasóban ez a látvány, amelynek hangulata a könyvön végig fogja kísérni. Gyakran mondják a prédikációra várakozó hívek – írja Schreiber –, hogy Isten semmisítse meg Izraelt, vagy hogy segítsen a keresztények és a zsidók elleni harcukban. S állásfoglalása is egyértelmű, szóhasználatában a „mi” a németeket jelenti, a muszlimok pedig a „mások”. A szerző 2010-ben megjelent Németország kiárusítása című könyvének megjelenése és az akkor kiváltott viták óta mit sem változott: mi és a mások. A németek – írja – úgy segítik az iszlámot, hogy tudják, az nem az övék, s egyébként nem érdekli őket. Mégis megmutatják a világnak, hogy milyen egy igazi demokrácia, bár ők maguk nem tudják, mit kezdjenek vele. S ha valaki a fő politikai áramlatot, mint Schreiber, nem veszi figyelembe, azt bizonytalanságban kell tartani, s adatai gyanús eredetűnek tekintendők.
Az iszlám, Merkel asszony megfogalmazása szerint, ugyanis Németország szerves része. Igaz, a mecsetek világa és a muszlim közösségek a legtöbb német számára – Merkel kijelentése dacára – ismeretlen és távoli világ marad. A németországi muszlimok számukra olyan emberek, akiknek valami furcsa véletlen folytán német útlevelük van.
Egy józan és borúlátó integrációs minisztert. „Nem mondhatjátok, hogy én egyszerre vagyok demokrata és síita” – olvashatjuk a berlini Imám Riza mosé prédikátorának szavait az utolsónak közölt, 13. számú prédikációból, aminek kulcsmondata szinte önmagában összegezi Schreiber tapasztalatait. „Nem törvénybe ütköző az, hogy a demokráciát elutasítják, hogy a hit terjesztésre buzdítanak, vagy hogy a német életformát elutasítják. Ezzel legyünk elégedettek? Eredményként könyveljük el, hogy az igehirdetésekben semmi borzalmasat nem lehetett felfedezni?” A hallgatóság, a hívek – köztük sok fiatal – mintha egy másik világhoz tartozna. S ami még lényegesebb, a mecsetek (bár ez a prédikációkból nem tűnik ki) a köznapi, keleties politizálás és üzletelés színhelyei is.
S még egy érdekesség: sem a muszlim szervezetek, így a DITIB, a török–iszlám vallási unió, sem az egyébként még mindig szorgos német hivatalnokok nem tudják megadni az országban működő imaházak számát. (Pedig támogatásukra jócskán megy ki a pénz a kincstárból.) A hitszónokok német nyelvtudása igen hiányos, sokan közülük, főleg a Törökországból küldött mullahok nem is tudnak németül. És nemegyszer az otthon, hivatalból megírt és jóváhagyott beszédekkel lépnek a hívek elé. (Többnyire fiatalok, 30–35 évesek.)
A könyv 2017-ben Spiegel-bestseller volt, és címlapján a szerző néz ránk fekete–fehér szerelésben, mögötte pedig ott magasodik fenyegetően két mecset képe. Borongást és egyfajta elutasítást kelt az olvasóban ez a látvány, amelynek hangulata a könyvön végig fogja kísérni. Gyakran mondják a prédikációra várakozó hívek – írja Schreiber –, hogy Isten semmisítse meg Izraelt, vagy hogy segítsen a keresztények és a zsidók elleni harcukban. S állásfoglalása is egyértelmű, szóhasználatában a „mi” a németeket jelenti, a muszlimok pedig a „mások”. A szerző 2010-ben megjelent Németország kiárusítása című könyvének megjelenése és az akkor kiváltott viták óta mit sem változott: mi és a mások. A németek – írja – úgy segítik az iszlámot, hogy tudják, az nem az övék, s egyébként nem érdekli őket. Mégis megmutatják a világnak, hogy milyen egy igazi demokrácia, bár ők maguk nem tudják, mit kezdjenek vele. S ha valaki a fő politikai áramlatot, mint Schreiber, nem veszi figyelembe, azt bizonytalanságban kell tartani, s adatai gyanús eredetűnek tekintendők.
Az iszlám, Merkel asszony megfogalmazása szerint, ugyanis Németország szerves része. Igaz, a mecsetek világa és a muszlim közösségek a legtöbb német számára – Merkel kijelentése dacára – ismeretlen és távoli világ marad. A németországi muszlimok számukra olyan emberek, akiknek valami furcsa véletlen folytán német útlevelük van.