Az igazság bojkottálása

A magyar miniszterelnök hamarosan Jeruzsálembe utazik, a V4-es csúcsra. A feb­ruár 18–19-én megrendezésre kerülő csúcstalálkozó különleges alkalomnak számít, hiszen a visegrádi négyek első olyan tanácskozása lesz, amelyet Európán kívül tartanak, ráadásul éppen Izraelben. A magyar kormányfő a három másik közép-európai miniszterelnökkel együtt várhatóan szót emel majd Izrael jobb megítélése mellett és a modern zsidó állam delegitimációjával, valamint a muzulmán bevándorlók által képviselt antiszemitizmussal szemben. Az unión belüli nemzetállami tengely izraeli csúcstalálkozójának legnagyobb hozama lehet az illegális migrációt ellenző politikai erők erősödése és Soros György EP-választási kampányának gyengülése.

Brüsszel történelmi bűnt követett el, amikor ismeretlen múltú és hátterű antiszemita bevándorlók százezreit szabadította rá Euró­pára. Elhibázott bevándorláspolitikájának és Izraellel szembeni ellenséges magatartásának egyenes következménye az európai antiszemitizmus ugrásszerű növekedése. Az iszlám vallású bevándorlók az agresszív dühöt szállítják be az unióba, ehhez pedig a politikai legitimációt (akár akaratlanul is) a polkorrekt, elfogultan bevándorláspárti és Izrael-ellenes balliberális oldal szolgáltatja. Az unióba beözönlő muzulmán bevándorlók nem az itt élő zsidók baráti szomszédai akarnak lenni, hanem bosszúálló angyalai. Ebbéli törekvésükben ráadásul erősíti őket Brüsszel, amely egész intézményrendszerét alárendelte a bevándorlók hazug áldozati mítoszának fenntartására. A szabadjára engedett antiszemitizmus terrort és erőszakot hozott Nyugat-Európára, emiatt sok zsidó ember újra félelemben él az unió nyugati felében. Sajnálatos módon a magyar ellenzéki pártok is csatlakoztak Európa brüsszeli sírásóihoz, és a hatalom reményében képesek voltak összeborulni a hazai antiszemita, szélsőséges politikai erőkkel.

A magyarországi baloldaliak, bevándorláspártiak szerint sorosozni antiszemitizmus. Több millió muzulmánt ellenőrizetlenül beengedni és Izraelt elítélni, továbbá a zsidó parlamenti képviselőket listázni viszont nem az. Ezzel szemben az izraeli miniszterelnök már korábban is többször védelmébe vette Orbán Viktort, akit Izrael igaz barátjának nevezett, és méltatta az antiszemitizmus elleni törekvéseit, illetve a zsidóság támogatása kapcsán tett intézkedéseit. Ennek fényében ugyancsak gyomorforgató a honi antiszemita erőkkel összebútorozó ellenzék hőbörgése, akik karöltve a megélhetési rettegők szerény seregével időnként kifasisztázzák magukat a kormányt szidalmazva. Kérdés, az ellenzéki politikusok fejében mi alapján dől el, hogy alkalomtól függően mikor fasiszta vagy mikor kommunista Orbán Viktor és kormánya? Ugyanis hirtelen felindulástól vezéreltetve rövid időszakonként és követhetetlen módon váltogatva ragasztgatják rá az előbbi címkéket a kormányra és miniszterelnökére. Legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam semmilyen épkézláb szisztémát felfedezni ebben. Gyanítom azonban, hogy a hiba nem bennem van. Ugyanígy értelem és logika nélkülinek tűnik Frans Timmermansnak, a bevándorláspárti európai szocialisták csúcsjelöltjének lelkes igyekezete, amellyel már hosszú ideje egyre radikálisabb és erőszakosabb módon fasisztázza Orbánt.

Eközben Timmermans és Juncker, valamint a balliberális sajtó mélyen hallgat arról, hogy soha nem tapasztalt számú antiszemita incidens történt az elmúlt években az unió nyugati felében. Ráadásul a brit zsidóknak az iszlamista típusú antiszemitizmus mellett a baloldali antiszemitizmussal is számolniuk kell.
Tavaly márciusban a brit Parlamentnél a zsidó közösség tagjai tüntettek a Munkáspárt vezetője, Jeremy
Corbyn és a pártban tapasztalható antiszemitizmus ellen. A háromszázezres brit zsidó közösség védelmére alakult egy biztonsági tanácsadó szervezet, a Community Security Trust (CST), amely negyvennégy oldalas tanulmányában közölte, hogy 2018-ban 1652 antiszemita indíttatású támadásról szerzett tudomást. Ez tizenhat százalékos emelkedés az előző évben jelentett esetekhez képest, amely szintén kiugró év volt. Így 2018 lett a harmadik év egymás után, amelyben rekordszámú zsidóellenes támadás jutott a szervezet tudomására. A franciáknál is katasztrofális a helyzet. Az elmúlt évben több mint háromszáz közéleti személyiség írt alá egy kiáltványt a bevándorlással érkező új fajta antiszemitizmus ellen. Az iszlamista radikalizmusból fakadó antiszemitizmus elleni kiáltványt az hívta életre, hogy megszaporodtak a helyi zsidókat érő erőszakos cselekmények. Az elmúlt egy év során több idős francia asszonnyal végeztek zsidó származása miatt bevándorló fér­fiak.

Párizs környékén pedig mintegy ötvenezer zsidó volt kénytelen a közelmúltban lakhelyet változtatni, mert nem érezte magát biztonságban. Az aláírók szerint csendes etnikai tisztogatás folyik Zola hazájában, a média hallgatását azonban évekig nem sikerült megtörni.

Brüsszel kommunikációs csatornái arról az esetről sem közvetítettek elítélő nyilatkozatot, Timmermans sem őrjöngött szakállát rágva habzó szájjal, amikor a múlt hónapban Izrael-ellenes tiltakozók felszólították az Euro­víziós Dalfesztivál szervezőit, vegyék el Izraeltől az idei verseny rendezési jogát, és a résztvevők tartózkodjanak a zsidó államban való fellépéstől. Az eszelős internacionalisták szó nélkül hagyták azt is, hogy egy brit kulturális személyiségekből álló csoport felszólította a BBC-t, támogassa a verseny helyszínének áthelyezését. A megkeresett szervezetek vezetői persze emberből voltak, nem Brüsszel szülte őket, elutasították a petíciókat, mondván: az Eurovízió nem politikai esemény, és a BBC nem támogat semmilyen politikai üzenetet vagy kampányt. Szintén múlt hónapban történt az az elképesztő eset, hogy Izrael-ellenes tüntetők rövid időre megszakították a franciaországi eurovíziós dalverseny válogatóját, amikor a tavalyi nyertes izraeli énekesnő állt a színpadon. Persze mindezeknek semmi közük az antiszemitizmushoz, csupán a „demokratikus önkifejezés” jogával éltek a tiltakozók.

Az ijesztő zsidó- és Izrael-ellenes gyűlöletmegnyilvánulások a balliberálisok szemében mára éppen olyan legitimekké váltak, mint ahogyan azt hajdan a középkori ember látta. Soros Györgyöt nem zsidó minőségében ábrázoló plakátok esetében viszont aljas politikai érdekből Brüsszelnek rögvest elő kellett húznia az antiszemita-kártyát, „meneküljön Magyarországról a szélrózsa minden irányába, aki zsidó” felkiáltással. Az izraeli énekesnő, Netta Barzilai viszont frappáns választ adott a verseny izraeli megrendezése miatt bojkottot hirdetőknek, amikor kijelentette: „A bojkott megakadályozza a fény terjedését, és amikor a fényt bojkottálod, a sötétséget terjeszted, én így gondolom.”

Így van ez Brüsszellel is, amikor elhallgatja vagy meghamisítja a valóságot az unió nyugati felében rohamosan terjedő antiszemitizmusról és Izrael-ellenességről, akkor az igazság terjedését, a fényt bojkottálja, és a sötétséget terjeszti. Pedig most olyan időket élünk, amikor Izrael és Európa – és benne Magyarország – biztonsága összekapcsolódik. Izrael egy földhíd Afrikából Levantéba és Európába. Ezt a földhidat Izrael lezárta egy olyan műszaki zárral, amely nélkül egész Afrika száraz lábbal sétálhatna át Európába. Így lett Izraelből a Nyugat végvára, egy előretolt helyőrség. Ezért ideje már, hogy az unió megállítsa az európai antiszemitizmus erősödését, az intolerancia tömeges Európába szállítását és elismerje végre Izraelnek azokat az erőfeszítéseit és áldozatait, amelyekkel önmagán túl Európát is védi. Azonban mindez a távozó brüsszeli fantaszták helyett a májusi választás után felálló új, felelős brüsszeli vezetésre vár.