Az igazság

Minél több a saját erőnk, annál többet árthatunk az igazságnak. Az igazsággal nem lehet alkudni becstelenség nélkül… Minél erősebb az igazság, annál zsarnokibb.

Ezeket a tapasztalatokat Illyés Gyula vetette papírra 1954 júliusában az asztalfióknak. Akkor írta a Tíz közmondásajánlat az igazságról című gondolatsort, amikor hatvan éve pusztított, gyilkolt és szellemi csöndet parancsolt a kommunista diktatúra Magyarországon. Akkor írta ezt Illyés, amikor a kényszerű emigrációban élő Márai Sándor ezt jegyezte fel naplójába: „…és otthon öcsémet elbocsátották nyomorult kis állásából. És mindenki rongyos Pesten, színesen nyomorog. És Vietnamban tegnap éjjel tízmillió embert dobtak oda egy tollvonással a vörösöknek.” (Az indokínai háború ideiglenes eredményeként az 1954. július 21-i, genfi konferencián Vietnamot kettéosztották, észak a kommunistáké lett. Márai szerint a Nyugat ezt az országot is odadobta a kommunistáknak.)

Két magyar író tehát a megoldást kereste a kétségek, az elidegenedés határán, a bolsevik diktatúra és az amerikai demokrácia embertelenségének mezsgyéjén. Sikertelenül. A kommunizmus vetekedett minden más eszmeiség embertelenségével, sőt, túl is lépte azt. S ez az ideológia lényegében még ma is köztünk él, virul, rombol. Rombolja a magyarságunkat, demokrata mivoltunkat. Azok ott, a baloldalon, akik magukat demokratának merik nevezni, az igazság illyési pontjai szerint nem demokraták. Ők a gyűlölet, a rasszizmus élesztői, tudatosan keverik a romát a cigánnyal, a cigányt a romával, a magyart a magyarral, maguk sem tudják, melyik irányba tolják el a hatalom megszerzése érdekében vágyaikat. Most ők a szocialista-szabaddemokrata zsákmányszerzők, többen közülük jogerősen elítélt börtönszocialisták. A balliberálisok, elfeledve múltbeli kommunikációjukat, amellé a Pásztor Albert volt miskolci rendőrkapitány mellé állnak, aki egykor cigánybűnözésről beszélt. Pásztor előtérbe helyezésével valójában a Jobbik szavazóbázisát akarják megszerezni. Szembeköphetik magukat, semmit sem érnek sunyi elveik, amelyeket érdekeik szerint változtatnak. Napok óta finoman cigányoznak. Hátha a jobbikos szavazó ott, Borsodban majd az önkormányzati választásokon a cigánykártyát előhúzó – valójában rasszista, antiszemita társaság – Gyurcsány, Eörsi, Vadai formációra szavaz. Reménykednek, hogy azokra az úgynevezett demokratákra adja a voksát, akiknek támogatói a múlt szombati, Ellenállás napja című rendezvényen egy másik baloldali eszmetársukat agyba-főbe verték. Gulyás Márton krétakörös csak egy táblát emelt ki a tömegből: „Cigányozás helyett baloldali megoldást.” Ez a DK-sok között indulatokat szült. Marci, a hivatásos kekeckedő provokátor kapott mindjárt három pofont, leköpték, és égő cigarettacsikket dobtak a hátizsákjába. Végül is azt a bánásmódot kapta, amit ő szokott kiprovokálni az MMA közgyűlésén Fekete Györgyéknél, vagy amilyen stílust képviselt a világhírű balettművész, Markó Iván estjén.

A balosok elvesztették a fonalat, a mértéket, azt sem tudják, hol a fejük. Ideológiai zűrzavar dúl soraikban. Lassan nem tudják, hol az ellenség, pedig Orbán volt eddig a fő célpont. Egymást marják. A balliberális cselekvési és eszmei zűrzavart jól példázza, hogy Martin Schulzcal, az Európai Parlament szocialista elnökével levelet íratnak Brüsszelből, mintegy őket erősítve. „Azzal, hogy a mai tüntetésen részt vesztek, Magyarország helyét erősítitek Európában… Először is gratulálok a magyar politikai élet egyik legfiatalabb pártjának, a Demokratikus Koalíciónak a kitűnő eredményéhez, amelyet az európai parlamenti választáson ért el. Munkám során egy jobb, erősebb és egységesebb Európáért harcolok két barátommal, Molnár Csabával és Niedermüller Péterrel, újonnan megválasztott európai parlamenti képviselőitekkel…” – áll a levélben.

Szegény, nem tudja, kiknek írta e sorokat. Ezt a DK-s, verekedéses tüntetést nevezi európai megoldásnak. Tudja, kiket fogadott örökbe Martin Schulz, tudja, kikkel parolázik? Azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki miniszterelnökként 2006. október 23-án vízágyukkal, gumilövedékekkel és gumibotokkal verette szét a békés tüntetőket. De hát a zsák mindig megtalálja a foltját. Lehet újra munkálkodni Magyarország ellen ott, Brüsszelben. Hajrá! Még a végén lehet, hogy ennek a kis Gulyás Marcinak igaza van. Ő legalább őszinte a hazudozó, színüket forgató álnokokkal szemben.

Az igazságra előbb-utóbb fény derül, és szembesülnek vele az emberek. Hála istennek a magyar társadalomban többen vannak ma olyanok, akik tisztában vannak az igazsággal, akiket nem lehet félrevezetni. Ezért haladunk a jobbik úton. Ezek az „urak” az igazság legnagyobb pofonját azonban nem jobboldalról, hanem balról kapták. Tamás Gáspár Miklós filozófus élesen elítélte a Demokratikus Koalíciót: „…Amikor a baloldal nem egalitárius (egyenlőségpárti) többé – mert például neoliberális vagy rasszista -, akkor megszűnik balolda-linak lenni. S ha egyszerre neoliberális és rasszista, akkor minden világos. Ennélfogva -minden felhatalmazás nélkül – kizárom a pártból Gyurcsány Ferencet, Eörsi Mátyást, Tompa Sándort, Gréczy Zsoltot, Hegyi Gyulát, az egész DK-t és MSZP-t a cigányellenes, fajgyűlölő dumák miatt… Baloldali ember soha többé nem szavaz rátok –még befogott orral se –, rendezvényeitekre el nem látogat, beszédeiteket, írásaitokat soha többé nem veszi komolyan…”

Tessék! Fel van adva a lecke.

Mindenesetre Illyés Gyulának az igazságokról szóló meglátása figyelmeztetés is egyben. Egyszer: „Minél erősebb az igazság, annál zsarnokibb.” Következtetés: a hatalomgyakorlásnál olykor engedni kell az igazságból az emberség, az emberiesség javára. Ez mindannyiunknak hasznára válik, még ha csorbul is az igazság. A másik írói gondolat: „Az igazság arra való, hogy belesemmisüljünk.” A szembenézés akár felérhet egy katarzissal is. De ezért meg kell semmisülnünk? Ki-ki válasszon. A válaszokat különben is az élet adja meg.