Vélemény és vita

Az igazi hős

Azt álmodtam, hogy a bíróság előtt állok. Szürreális volt.

Én, éppen én, aki mindig csak jót cselekedett, én, aki nyilasként, majd ávósként is szebbé akartam varázsolni az országot. Én, akit egész életében elnyomtak, s aki mindezt jó keresztény, jó elvtárs, majd jó polgár módjára viseltem. Ez volt az én keresztem: a jóság.

A Horthy-korszakban cseperedtem fel, bár látszólag kiváltságos gyerekkorom volt, boldogtalan voltam. Mivel a szomszéd villa rátarti gyerekét sem szíveltem, beléptem a nyilasokhoz, és kisétáltam vele a Dunához. Nagylelkű voltam: hozhatta a családját is. Jó szakemberekre a háború után is szükség volt, a karszalagot pufajkára cseréltem. Ávós lettem, nem volt egy szabad percem, amikor a bütykeim megfájdultak, a tenyerem élét vagy kalapácsot használtam. Még az ügyfelek is elismerték, hogy ügyes vagyok. Bár az kissé kellemetlen volt, amikor Jani nagybátyám heréjébe is áramot kellett vezetnem, a munka az munka, s ezt ő is megértette. „Valamiből meg kell élni, Jani bácsi” – dünnyögtem. Hát most miért kellett ebbe a klerikális reakcióba egyáltalán belefogni?

’56-ban az öreg is ott volt a salgótarjáni tömegben, amikor közéjük lőttünk a cimborákkal. Ott is maradt. Én csupán négy sorozatot eresztettem el, és úgy céloztam, hogy minél kevesebb embert szedjek le. Megvan annak a technikája, kérem. A rendrakás után kitüntettek, majd titkos megbízott lettem. Ügynökféle, csak méltányos bérezéssel. Mindenkiről csak jót írtam, igazán kiérdemeltem azt az apró Sváb-hegyi villácskát, s azt se vethette a szememre senki, hogy szépen emelkedtem a ranglétrán. Honnan tudták volna ezek, hogy én belülről bomlasztom a rendszert? Titokban.

Kivettem a részem a rendszerváltásból is, államtitkár lettem, majd miniszter. Ha valaki, én aztán tudtam, hogyan lehet megújulni, semmi más nem érdekelt, csak a fejlődés, hogy végre meghaladjuk a múltat. Ha csalódtam egy pártban, akkor átléptem egy másikba, aztán amikor elfogytak, elmentem szakértőnek. Most saját rádióműsorom is van. Védem a hazát.

Nem panaszkodom, teljes életet éltem. A nyarakat Szigligeten töltöm, emlékirataimat írom. Hallom, hogy végre megkapom a középkeresztet is, túlzás nélkül kiérdemeltem. Ha valaki feláldozta magát a nemzetért, az én vagyok. Nem bánom, a népnek szüksége van igazi hősökre. Igazi példaképekre, mint Jézus és én.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom