Sinkovics Ferencă

Vélemény és vita

Az igazi cenzorok

Megint egy nemzetközi felmérés, amelyben démonizálják Magyarországot.

Állítólag tombol hazánkban a cenzúra, s ebben a tekintetben Kenyával, Oroszországgal és Kínával kerültünk egy sorba. Nem tudni pontosan, milyen szempontok alapján készült a felmérés, hogy lehet egyáltalán a cenzúrát „mérni”, de azt rögtön látni, az egésznek semmi köze a valósághoz. Nem Kenya, nem Kína és nem is Oroszország társasága a zavaró, mert ezekben az országokban úgy működik a tömegtájékoztatás, ahogy működik. Bennünket megítélésünk abszurditása és a nyilvánvaló politikai megbélyegzés szándéka zavar.

Mert miféle cenzúra tombolhat Magyarországon, ahol különféle sajtótermékek, valamint rádiós és televíziós csatornák a legközönségesebb formában sértegethetik manapság a kormányfőt, a köztársasági elnököt és fontos állami hivatalok vezetőit? Ez napi gyakorlat a hazai médiavilág balliberális térfelén, s az ilyesmit semmiféle retorzió sem követi. És nem követi retorzió azokat a megnyilvánulásokat sem, amelyek a magyar nemzet egészét fasisztázzák, mocskolják. Pedig van olyan jogszabály, melynek jegyében fel lehetne lépni ez ellen…

Persze, a rendszerváltozás óta átrajzolódott a hazai tömegkommunikációs térkép. A balliberális oldal elveszítette a kilencvenes években meglévő hegemóniáját, és ez már önmagában is elég ok lehet a dühös kirohanásra. Másfelől pedig azt várni, hogy a polgári kormányzat magyarellenes médiakampányokat finaszírozzon, idiotizmus. Ha balliberális oldalon ennek a finanszírozásnak az elmaradását nevezik cenzúrának, akkor igen, akkor itt tényleg cenzúra van. De legyen is!

Megint a művelt Nugatról jött a megsemmisítő ítélet. Onnan, ahol nincs cenzúra, csak a sajtó és a média képtelen valós képet festeni a magyarországi viszonyokról, mert ezt a mögötte álló politikai és gazdasági erők nem engedik. Gondoljunk csak a New York Times fiókba csúsztatott Kertész Imre-interjújára! És arra, hogy a Bilderberg-csoport minden rendes évi tanácskozásán külön köszönetet mond a világ legnagyobb médiacézárainak, hogy lapjaik és tévécsatornáik titokban tartják mindazt, ami ezeken a konferenciákon elhangzik. E titoktartáshoz és elhallgatáshoz nem egyszerű cenzúrára, hanem cenzúrák egész világhálózatára van szükség. Hát akkor miről beszélnek?