Faggyas Sándor

Vélemény és vita

Az időzített bomba

Ha nem hatástalanítjuk, biztosan felrobban az időzített népesedési bomba – előbb, mint gondolnánk

„A népességnövekedés gyorsulása miatt az összeomlás felé tartunk, de úgy tűnik, hogy ezt csak kevés ember vette észre, vagy kevés embert érdekel” – jegyezte meg néhány napja Twitter-oldalán Elon Musk a New Scientist tudományos magazin egyik cikkére reflektálva, amely azt a kérdést vizsgálja, hogy a népesedési bomba tekintetében mit hoz a jövő. A dél-afrikai származású amerikai milliárdos fizikus, feltaláló és üzletember, korunk egyik leghíresebb technológiai és befektető guruja az internettől az elektromosautó- és űrhajófejlesztésen és -gyártáson át a napenergia-alapú áramszolgáltatásig sok mindennel foglalkozik, a demográfiával azonban eddig nem törődött. Megjegyzése meglehet azzal kecsegtet, hogy korunk „szuperhőse” nemcsak a közlekedésre, az energiaellátásra vagy a Mars-utazásra kínál megoldást, hanem a népességrobbanás megfékezésére is.

Ha ez ma még nem is tudható, az viszont igen, hogy éppen ötven évvel ezelőtt írta meg Paul Ehrlich amerikai biológus A népesedési bomba (The Population Bomb) című híres könyvét, amely az emberiség túlnépesedésének veszélyeire figyelmeztetett, pánikot okozva Észak-Amerikában, mert a 21. század elejére demográfiai katasztrófát jósolt. Még ha minden országban sikerülne is szabályozni a születésszámot, akkor századunk közepe után lenne esély elérni, hogy a Föld lakossága tizenegymilliárd körül állandósuljon. De ne gondoljuk azt, hogy ez a kedvező forgatókönyv kibírható állapotot jelentene – jelentette ki Ehrlich negyedszázaddal ezelőtt. Miért? Mert ennyi embert a tudomány és technika nem tud táplálni és egészségben tartani. Mi remélhető hát? A biológusprofesszor szerint az, hogy a Föld lakossága nem nő örökké. Vagy az emberek szabályozzák és mérséklik a népszaporodást, vagy a természet talál erre módot éhhalál, járványok, mérgezések és más kórok útján. Meghatározott területű földön nem élhet végtelen számú lakosság. „Ha a népszaporodást helyesled, úgy a halál uralmát hozod közelebb” – üzente.

Néhány évvel Ehrlich sokkoló könyve után Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák orvos, etológus megjelentette A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvét, rámutatva arra, hogy a bűnök közül az első a túlnépesedés. Az ember mértéktelen, korlátlan szaporodása és ezzel együtt az élettér – a földi bioszféra – elpusztítása azzal fenyeget, ami egyébként élő rendszerrel szinte sohasem esik meg: önmaga megfojtásával. Ezt Lorenz 1973-ban jósolta, amikor még nem egészen négymilliárd ember élt a Földön – jelenleg hét és fél milliárd. Míg 1800 körül még csak egymilliárdan voltunk, és több mint egy évszázad kellett a második milliárd eléréséhez (1927), majd harminchárom év a harmadik milliárdhoz (1960), az utóbbi fél évszázadban már-már felrobbant a demográfiai bomba: 1974-ben elértük a négy-, 1987-ben az öt-, 1999-ben a hat-, 2011-ben a hétmilliárd főt. Az emberiség szaporodásának üteme az előrejelzések szerint nemigen lassul: az ENSZ legfrissebb, június végén kiadott jelentése szerint a világ népessége 2030-ra 8,6, 2050-re 9,8, a századfordulóra pedig 11,2 milliárdra nő. De még a szakértők sem merik megjósolni, mikor – és milyen szinten – tetőzik a demográfiai dagály.

A demográfia az utóbbi fél évszázadban a legfontosabb globális sorskérdések, illetve kihívások közé került. Az ENSZ 1987-ben népesedési világnapnak nyilvánította július 11-ét, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a Föld túlnépesedésének veszélyére. Ma már egyre több demográfus és népesedéspolitikus azt az álláspontot képviseli, hogy az emberi populáció növekedését ellenőrzés alá kell vonni és mérsékelni. Például Sir David Attenborough angol biológus, természetfilmes is ezt a nézetet képviseli, hogy haladéktalanul lépéseket kell tenni a világnépesség gyarapodásának csökkenése érdekében, hiszen ha ezt nem mi tesszük meg, akkor a természet fogja megtenni helyettünk. „Az ember olyan, mint egy járvány, amely megtámadja a földi élővilágot” – nyilatkozta nemrég a 91 éves világhírű természettudós, arra figyelmeztetve, hogy a rohamosan növekvő környezetszennyezést, a növény- és állatfajok példátlan mértékű, ütemű kihalását éppúgy az emberi túlnépesedés okozza, mint a globális felmelegedést.

Az említett neves tudósok nem ok nélkül kongatják a vészharangot. Ugyanis a korlátlanul növekvő és burjánzó populáció egyre gyorsabban kifosztja, kimeríti – szó szerint feléli – természetes életterét. Az e folyamatot jelző ökológiai lábnyom alapján tudományosan kiszámított „ökológiai túllövés” napja évről évre hamarabb jön el. Az ezredforduló óta mintegy két hónappal rövidült az az idő, ami alatt az emberiség feléli az adott évre rendelkezésére álló, megújuló ökológiai erőforrásokat: tiszta levegő, ivóvíz, termőföld, élelem, energia. Az emberiség jelenlegi létszámának (és életmódjának) fenntartásához már 1,6-nyi Földre volna szükség, de néhány éven belül már két bolygó sem lenne elég.

A túlnépesedés globális probléma, ám forrása elég jól lokalizálható. Az ENSZ említett jelentése szerint a század közepéig a globális népességnövekedés felét mindössze kilenc ország fogja adni, s közülük öt afrikai (Nigéria, Kongó, Etiópia, Tanzánia, Uganda) és három dél-ázsiai (India, Pakisztán, Indonézia). Ez idő alatt legalább duplájára – a 2000-es állapothoz viszonyítva pedig több mint háromszorosára! – nő a huszonhat afrikai ország népessége. Míg a világon a nők átlagosan két és fél gyereket szülnek életük folyamán, Afrikában ennek mintegy dupláját, ugyanakkor Európában csupán 1,6 az átlagosarányszám. Emiatt a legtöbb európai országban tartósan fogy (és öregszik) a népesség, s ahol mégsem, ott gyakorlatilag kizárólag a bevándorlásnak köszönhető a lakosság gyarapodása.

Mindez más világításba helyezi az Európát egyre jobban fenyegető migrációs krízis kezelését is. A kontinensünket elárasztó tömeges, illegális népvándorlást politikai, rend- és honvédelmi és gazdasági eszközökkel tartósan akkor lehet feltartóztatni, majd visszafordítani, ha sikerül megfékezni az afrikai és ázsiai országok patologikus túlnépesedését. Ehhez azonban gyökeresen más szemléletre, átfogó stratégiára van szükség, és nem lehet többé tabu a túlnépesedés megfékezése, amihez elengedhetetlen a születési arányszám radikális csökkentése Afrikában és Ázsia nagy részén. Az iskolai oktatástól-neveléstől, a sok fejlődő országban alávetett, szexuális tárgynak tartott nők emancipálásán és a felelős családtervezésen, a fogamzásgátlókhoz való széles körű hozzáférésen át a célzott gazdaságfejlesztési és természetvédelmi, mezőgazdasági rekultivációs programokig globális együttműködésre, sokoldalú támogatásra van szükség ahhoz, hogy az afrikai és ázsiai embertömegek saját szülőföldjükön tudjanak és akarjanak élni, boldogulni. Ha nem hatástalanítjuk, biztosan felrobban az időzített népesedési bomba – előbb, mint gondolnánk. És abban se nagyon reménykedjünk, hogy menekülési utat jelenthet a mégoly zseniális Elon Musk tudományos-fantasztikus Mars-benépesítési terve.