Vélemény és vita

Az identitás éve

Álláspont. Az internet nem felejt – tanulta meg legkésőbb szilveszterkor Emmanuel Macron

A francia elnök 2017 utolsó napján azt jósolta – vagy ígérte? – a Twitter közösségi oldalon, hogy 2018 a nemzeti egység éve lesz Franciaországban. Bejegyzését a napokban fedezték fel újra az internetezők, és persze nem kímélték Macront: többek szerint rendkívül nevetségesek az elnök szavai a most lezárult év eseményeinek fényében, hiszen nemzeti egység legfeljebb az ő és kormánya elutasítottságában van.

Nemcsak Macron tweetjének keserves az utóélete, hanem azoknak a páréves magazincímlapoknak is, amelyek Európa új uraként köszöntötték a francia államfőt. Európa ura – bármilyen értelemben is – persze nehezen lehet olyasvalaki, aki saját népe támogatását se bírja, de Macron valóban nincs híján ambícióknak és magabiztosságnak, hiszen lelkesen vázolta vízióját a német parlamentben, miközben Franciaországban javában tartottak a sárgamellényesek tüntetései. A megmozdulások ugyan mostanra kezdenek gyengülni, a hozzájuk fűzött remények pedig porladni, Franciaországban semmi sem oldódott meg. Ahogyan azt Alain de Benoist francia újjobboldali filozófus nyilatkozta nemrég lapunknak: „vannak, akik kulturális bizonytalanságban élnek, elsősorban a bevándorlás okozta változások miatt, és vannak, akik szociális bizonytalanságban élnek, mert hiába van munkájuk, nem tudnak megélni belőle”. Ez pedig veszélyes helyzet, amit nem lehet egy-két megkésett ígérettel megoldani.

Macronnak tehát van miért aggodalmasan tekintenie az új évre. Az európai parlamenti választásokon ő maga is megfogalmazta, hogy a szorosabb integráció híveinek táborát vezeti, míg a nemzeti szuverenista oldalt Orbán Viktor és Matteo Salvini, akiket előbbiek éppen ezért patás ördögnek akarnak beállítani. Ennek a kétségbeesést sugárzó vádaskodásnak is van oka: ami a közvéleményt illeti, nem az európai egyesült államoknak áll most a zászló. Macron egyelőre egy be nem váltott ígéret, tehetséges politikai termék, aki államférfinak kevés, szerepe leginkább annyi volt 2017-ben, hogy megállítsa a jobboldalt. Új harcostársa, a liberális Guy Verhofstadt pedig aligha a siker záloga, hiszen ha a magyar ellenzék saját védőszentjeként tiszteli is, az európai emberek túlnyomó többsége nem kíváncsi a véleményére.

Macron másik szövetségese, Angela Merkel se élete formáját hozta az elmúlt évben, a kudarcok sorozata, valamint saját visszavonulásának lassú előkészítése pedig 2019-re is rányomja a bélyegét. A német kancellárra és immár szövetségese által vezetett pártjára komoly erőpróbák várnak idén, tartományi és európai választáson is bizonyítania kell kereszténydemokratáknak. Csakhogy miközben a szociáldemokrata–jobbközép nagykoalíció pártjainak támogatottsága meredeken zuhan, addig már minden tartományban számolni kell a bevándorlásellenes, jobboldali AfD-vel, valamint az urbánus értelmiség szavazataira hajtó Zöldekkel.

Az európai parlamenti választás nem szokta különösebben megmozgatni az európai választókat, idén azonban változhat a tendencia, hiszen mindenhonnan azt halljuk, milyen nagy a tét. A liberálisok korábban mindig hiányolták az EP-választást meghatározó nagy európai témát, de aligha örülnek annak, hogy a migráció mára ilyen témává vált. Májusban az európai emberek ítéletet mondanak a bevándorlási válságra adott európai válaszokról, döntenek központosítás és szuverenitás között is. Sorsdöntő választásról beszélni drámai, de már nem túlzás. Az európai identitásért vívott háború egyik csatáját a szavazófülkékben vívjuk majd.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom