Vélemény és vita
Az „európai értékek” a második baloldal értékei
Macron elnök annak ellenére, hogy a Benalla-ügy miatt leesett a jupiteri álarcos maszkja, és már a saját pártjából is bírálják, még mindig ragaszkodik az „európai értékekhez”
Konkrétan ahhoz, hogy Európában állítsák fel a migránsok kérelmét elbíráló központokat. Aztán továbbra is játszadozik azzal az ötlettel, hogy a felzárkóztatást célzó európai alapok kifizetését a visegrádi négyek és a migráns kérdésben hozzájuk hasonló nézeteket valló országok számára kérdésessé teszi. Fenyegetése nem új keletű. Az Európai Uniónak a többéves költségvetésére vonatkozó, még február 14-én benyújtott javaslataiban az Európai Bizottság már erősködött: az alapok kifizetését a 2021–2027 közötti időszakra a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és az „európai értékek” tiszteletben tartásához köti. Az első kettő még érhető lenne, hiszen a jól-rosszul működő demokrácia része. Az „európai érték” azonban egy trójai faló, amelyben az úgynevezett második baloldal ideológiája lapul.
Lengyelországot, Magyarországot és újabban Romániát célozták meg az apró acélnyíllal, a hetes számú cikkellyel a brüsszeli dartsjátékosok. Az „európai értékek tiszteletben tartása” a pénzügyi zsarolás eszköze, ha a célpontországok tartósan ellent próbálnának állni. Például megtagadják az illegális bevándorlókat szétosztó kvótát. De nemcsak országokat, hanem pártokat, választókat is zsarolnak. Még február havában Vera Jurová, a jogérvényesülés, a fogyasztók és a nemek közti egyenlőség uniós biztosa – az „európai értékek” bálanyája – azt mondta a lengyel külügyminiszternek, hogy még a francia mezőgazdasági termelők is megnézhetik a pénztárcájuk, ha a Front National nyeri a választásokat. (Mondja ezt egy olyan társadalmi rétegről, amelyek körében átlagban háromnaponta egy öngyilkosságot követnek el.) A jobbközép felé is számos gesztust tevő, de francia második baloldal értékeit a neoliberális gazdaságpolitikai diktátumokkal vegyítő Macron is azt ismételgeti, hogy az európai strukturális és befektetési alapból történő kifizetéséket kössék e három varázsigéhez.
Jacek Czaputowicz külügyminiszter hiába ecsetelte a biztos asszonynak a javaslat abszurditását: e három ország ellenezni fogja e kezdeményezést, hiszen senki sem szeretné a belépéskor elfogadott demokratikus játékszabályok önkényes, eurokrata átlépését. A bizottság akarja helyettesíteni a tagországai alkotmánybíróságait annak eldöntésében, hogy a kormányok és a parlamentek tiszteletben tartják-e a jogállamiságot. Az egyetemes emberi jogok ideológiai diktátummá alakítása éppúgy veszélyezteti a nemzetállamok szuverenitását, mint a multinacionális tőke, amelyet teljes mértékben kiszolgál. Ha – tegyük fel – kétségbeesett válaszlépésként egy ilyen ország megtagadja európai költségvetéshez való hozzájárulás megfizetését vagy megnehezíti a dolgát azoknak a vállalatoknak, amelyek az Európai Bizottság kezesbárányországából érkeztek oda? Ne feledjük, hogy az EU-ból érkező pénzmennyiség ellenére a pénzügyi folyamatok egyensúlya nagymértékben az unió régi országai felé billen Kelet-Közép-Európa országainak rovására. A bizottsági javaslat nemcsak antidemokratikus, de gazdaságilag is mindenkinek árt.
Adja magát a kérdés: mit takar az „európai értékek” untig ismételt fogalma? Az „európai értékek” Európa érdekeit szolgálják-e vagy az „egyetemes emberiségét”, amelyre a multinacionális befektetők és az őket kiszolgáló politikusok, illetve bürokraták hivatkoznak? Érték-e vagy csak hasznot hajtó ideológia, amelyet a második baloldal sulykol immár harminc éve, és amely Brüsszel világi vallása lett? Tanulságos dokumentum erről Denis Lafay beszélgetőkönyve a 92 éves Alain Touraine szociológussal, amely a párizsi L’Aube Kiadónál jelent meg nemrég. A társadalomtudós Michel Rocard volt miniszterelnökkel, Edmond Maire szakszervezeti vezetővel és másokkal együtt a második baloldal legismertebb figurája. (E táborba tartozik Anthony Giddens mester is, Tony Blair miniszterelnökkel együtt.) A második bal hosszú küzdelem árán szorította háttérbe az elsőt, amely – tiszteletükre mondva – patrióta, asszimilációpárti és az államérdeket szem előtt tartó baloldal volt. A Mussolini börtönét megjárt s 1937-ben meghalt kommunista teoretikus, Antonio Gramsci tanácsát követve a hatvannyolcasok és tanítványaik megszerezték a bővülő francia média és tájékoztatás kulcspozícióit. A nemzetet, a klasszikus családot módszeresen lebontva, az önmaga istenségében szépelgő atlanti individuumot faragva, sok választási vereség után Macron személyében végre bejutatták tanítványuk az Élysée-palotába. (Václav Klaus volt cseh elnök mondta a Népvándorlás. Útmutató a jelenlegi migrációs válság megértéséhez című könyvének bemutatóján a Magyar Tudományos Akadémián, hogy Európa jövőjére tekintettel Macron a legveszélyesebb politikus.)
Touraine úr könyvében tanácsokat osztogat a homo novus elnöknek, dicsérve, hogy a Franciaország repülőgépe Giscard d’Estaing után ismét jó pilótát kapott. Állítása persze képzavar: az elnök legfeljebb a mosolygós légikisasszony szerepét alakíthatja, hiszen a repülőt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának központi számítógépe vezeti, amelyet a felszállás előtt, a leszállás után teljhatalmú bírói testületek ellenőriznek. (A francia országgyűlési képviselők gyakori panasza: újító javaslataikat azzal intézi el az aktuális kormány, hogy arról már van hivatalos végzése Brüsszelnek.) Touraine úrnak nem számít az, hogy az utolsó szuverén elnök, De Gaulle a nemzetét, a családot, a keresztény értékeket, Európa szuverenitását védte. Az sem számít, hogy az új baloldal az Egyesült Államok pótkocsijává degradálná Nyugat-Európát. Ők a kötelességektől mentes emberi jogokról, a liberális erkölcsökről, a szabadosságról, a bevásárlóközpontokban szocializálódó egyénekről, a bevándoroltatásról, a többnejűséget is elfogadó családegyesítésről stb. fogalmazgatnak cselekvési programot. Tesznek a nemzeti múltból örökölt értékekre, a közösségi szellem kialakításának pedagógiájára. E tanügyi elbeszélési módot betiltották Nyugat-Európa-szerte. Amíg más kontinensek civilizációi, nemzetei erősítik maguk a jövőre készülve, a neoliberális gazdasági politikával összefonódott második bal tovább gyengíti Európa identitását. Széttárt ajtókat, kitárt kebleket, nyílt határokat, feminista békét, illetve békén hagyást hirdet, és ezt kéri számon Kelet-Közép-Európán.A fogyatkozó és önbizalmát vesztett Európa feloldódását szorgalmazza a népek világtengerében.
A gazdaság, a média és a felső adminisztráció nomenklatúrájának elnöki protezsáltját felső támogatói megerősítették abban, hogy a franciák óhajai másodlagosak, az ő missziója az „az egyetemes emberi méltóság” megvédése. A második bal szerint a demokrácia nem néphatalmat, hanem a „nagy elvek” betartását jelenti. Erre valók a különböző szintű bíróságok, amelyekkel kordában tartják a választók számunkra kellemetlen döntéseit. És ezzel van tele a nyugati média, de a mi keleti hócipőnk is. Párbeszédet lehetetlen folytatni velük, hiszen a fejünk fölött röpködnek ideológiai varázsszőnyegükön. Viszont az onnan lepotyogó szemetük miatt a rendszerváltás óta folyamatosan mosnunk kell ritkuló hajunk.
Lengyelországot, Magyarországot és újabban Romániát célozták meg az apró acélnyíllal, a hetes számú cikkellyel a brüsszeli dartsjátékosok. Az „európai értékek tiszteletben tartása” a pénzügyi zsarolás eszköze, ha a célpontországok tartósan ellent próbálnának állni. Például megtagadják az illegális bevándorlókat szétosztó kvótát. De nemcsak országokat, hanem pártokat, választókat is zsarolnak. Még február havában Vera Jurová, a jogérvényesülés, a fogyasztók és a nemek közti egyenlőség uniós biztosa – az „európai értékek” bálanyája – azt mondta a lengyel külügyminiszternek, hogy még a francia mezőgazdasági termelők is megnézhetik a pénztárcájuk, ha a Front National nyeri a választásokat. (Mondja ezt egy olyan társadalmi rétegről, amelyek körében átlagban háromnaponta egy öngyilkosságot követnek el.) A jobbközép felé is számos gesztust tevő, de francia második baloldal értékeit a neoliberális gazdaságpolitikai diktátumokkal vegyítő Macron is azt ismételgeti, hogy az európai strukturális és befektetési alapból történő kifizetéséket kössék e három varázsigéhez.
Jacek Czaputowicz külügyminiszter hiába ecsetelte a biztos asszonynak a javaslat abszurditását: e három ország ellenezni fogja e kezdeményezést, hiszen senki sem szeretné a belépéskor elfogadott demokratikus játékszabályok önkényes, eurokrata átlépését. A bizottság akarja helyettesíteni a tagországai alkotmánybíróságait annak eldöntésében, hogy a kormányok és a parlamentek tiszteletben tartják-e a jogállamiságot. Az egyetemes emberi jogok ideológiai diktátummá alakítása éppúgy veszélyezteti a nemzetállamok szuverenitását, mint a multinacionális tőke, amelyet teljes mértékben kiszolgál. Ha – tegyük fel – kétségbeesett válaszlépésként egy ilyen ország megtagadja európai költségvetéshez való hozzájárulás megfizetését vagy megnehezíti a dolgát azoknak a vállalatoknak, amelyek az Európai Bizottság kezesbárányországából érkeztek oda? Ne feledjük, hogy az EU-ból érkező pénzmennyiség ellenére a pénzügyi folyamatok egyensúlya nagymértékben az unió régi országai felé billen Kelet-Közép-Európa országainak rovására. A bizottsági javaslat nemcsak antidemokratikus, de gazdaságilag is mindenkinek árt.
Adja magát a kérdés: mit takar az „európai értékek” untig ismételt fogalma? Az „európai értékek” Európa érdekeit szolgálják-e vagy az „egyetemes emberiségét”, amelyre a multinacionális befektetők és az őket kiszolgáló politikusok, illetve bürokraták hivatkoznak? Érték-e vagy csak hasznot hajtó ideológia, amelyet a második baloldal sulykol immár harminc éve, és amely Brüsszel világi vallása lett? Tanulságos dokumentum erről Denis Lafay beszélgetőkönyve a 92 éves Alain Touraine szociológussal, amely a párizsi L’Aube Kiadónál jelent meg nemrég. A társadalomtudós Michel Rocard volt miniszterelnökkel, Edmond Maire szakszervezeti vezetővel és másokkal együtt a második baloldal legismertebb figurája. (E táborba tartozik Anthony Giddens mester is, Tony Blair miniszterelnökkel együtt.) A második bal hosszú küzdelem árán szorította háttérbe az elsőt, amely – tiszteletükre mondva – patrióta, asszimilációpárti és az államérdeket szem előtt tartó baloldal volt. A Mussolini börtönét megjárt s 1937-ben meghalt kommunista teoretikus, Antonio Gramsci tanácsát követve a hatvannyolcasok és tanítványaik megszerezték a bővülő francia média és tájékoztatás kulcspozícióit. A nemzetet, a klasszikus családot módszeresen lebontva, az önmaga istenségében szépelgő atlanti individuumot faragva, sok választási vereség után Macron személyében végre bejutatták tanítványuk az Élysée-palotába. (Václav Klaus volt cseh elnök mondta a Népvándorlás. Útmutató a jelenlegi migrációs válság megértéséhez című könyvének bemutatóján a Magyar Tudományos Akadémián, hogy Európa jövőjére tekintettel Macron a legveszélyesebb politikus.)
Touraine úr könyvében tanácsokat osztogat a homo novus elnöknek, dicsérve, hogy a Franciaország repülőgépe Giscard d’Estaing után ismét jó pilótát kapott. Állítása persze képzavar: az elnök legfeljebb a mosolygós légikisasszony szerepét alakíthatja, hiszen a repülőt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának központi számítógépe vezeti, amelyet a felszállás előtt, a leszállás után teljhatalmú bírói testületek ellenőriznek. (A francia országgyűlési képviselők gyakori panasza: újító javaslataikat azzal intézi el az aktuális kormány, hogy arról már van hivatalos végzése Brüsszelnek.) Touraine úrnak nem számít az, hogy az utolsó szuverén elnök, De Gaulle a nemzetét, a családot, a keresztény értékeket, Európa szuverenitását védte. Az sem számít, hogy az új baloldal az Egyesült Államok pótkocsijává degradálná Nyugat-Európát. Ők a kötelességektől mentes emberi jogokról, a liberális erkölcsökről, a szabadosságról, a bevásárlóközpontokban szocializálódó egyénekről, a bevándoroltatásról, a többnejűséget is elfogadó családegyesítésről stb. fogalmazgatnak cselekvési programot. Tesznek a nemzeti múltból örökölt értékekre, a közösségi szellem kialakításának pedagógiájára. E tanügyi elbeszélési módot betiltották Nyugat-Európa-szerte. Amíg más kontinensek civilizációi, nemzetei erősítik maguk a jövőre készülve, a neoliberális gazdasági politikával összefonódott második bal tovább gyengíti Európa identitását. Széttárt ajtókat, kitárt kebleket, nyílt határokat, feminista békét, illetve békén hagyást hirdet, és ezt kéri számon Kelet-Közép-Európán.A fogyatkozó és önbizalmát vesztett Európa feloldódását szorgalmazza a népek világtengerében.
A gazdaság, a média és a felső adminisztráció nomenklatúrájának elnöki protezsáltját felső támogatói megerősítették abban, hogy a franciák óhajai másodlagosak, az ő missziója az „az egyetemes emberi méltóság” megvédése. A második bal szerint a demokrácia nem néphatalmat, hanem a „nagy elvek” betartását jelenti. Erre valók a különböző szintű bíróságok, amelyekkel kordában tartják a választók számunkra kellemetlen döntéseit. És ezzel van tele a nyugati média, de a mi keleti hócipőnk is. Párbeszédet lehetetlen folytatni velük, hiszen a fejünk fölött röpködnek ideológiai varázsszőnyegükön. Viszont az onnan lepotyogó szemetük miatt a rendszerváltás óta folyamatosan mosnunk kell ritkuló hajunk.