Az elnevezés változott, de az érzés ugyanaz maradt

A minap a DK-s Molnár Csabának ismét sikerült bebizonyítania, hogy pártja semmit nem érez az iránt nemzet iránt, amelynek elvileg a része maga is, és amelynek képviseletéért látszólag harcol ő is. Számukra ugyanis a határon túli magyarok megmaradtak román vendégmunkásnak. Ezzel pedig gyalázatosabb merényletet követnek el nemzettestvéreik ellen, mint amikor pártjuk hős vezére az országot igyekezett a szakadék szélére irányítani.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom, sokkal jobb lenne, ha Gyurcsány Ferenc továbbra is hazudna. Jobban örülnék neki, ha legalább a nemzete szeretetének álcáját öltené most magára, mert ebben az esetben üdítőbb lenne, ha azt hazudná, hogy nemcsak a hatalom, hanem a nemzete iránt is érez valamit.

Sajnos, ezúttal úgy döntött, hogy az igazat fogja mondani, ami egyet jelent a határon túli magyarok jogainak, érzéseinek és identitásának sárba tiprásával. Arról papolnak a DK-s „hazafiak” minden létező fórumon, hogy csak azok szavazhassanak, akik közvetlenül viselik döntésük következményeit. Igen ám, de mi van azokkal a magyarokkal, akik közvetlenül, lassan száz éve viselik más országok döntéseinek következményeit? A határainkon túl rekedt magyarok ugyanis nem maguk döntöttek a sorsukról, ők azt a döntést hozták meg, hogy mindent vállalva, továbbra is magyarként fognak élni egy olyan földön, ami valaha az ő anyaországukhoz tartozott, de elvették tőlük. Ezek az emberek azonban nem a menekülést, hanem a túlélést és a magyarság továbbörökítését választották, ami nemcsak rájuk van hatással, hanem ránk is, határokon belül élő magyarokra. Mi ez, ha nem a döntés közvetlen hatása a magyarságra? Mi pedig csak könnyebbé tudjuk tenni az életüket, valamint biztosítani tudjuk őket arról, hogy habár a határok elválasztanak minket, de továbbra is ugyanahhoz a nemzettesthez tartozunk.

Az, hogy a határon túli magyaroknak szavazati joguk van, nem csupán szimbolikus jelentőségű dolog, hanem annak kifejezése, hogy nincsen olyan, hogy ők és mi. Csak mi vagyunk. Ezt az érzést és ezt a közös jövőt akarják elvenni tőlünk megint a Gyurcsány Ferenchez hasonló gondolatokat hangoztató, erősítő és elemezgető politikusok, firkászok, riporterek és elemzők. Amit csinálnak, az pusztán hangulatkeltés és nemzeten belüli konfliktusgenerálás. Igen, az üdvözítő, hogy felfedezték maguknak, a határokon túl is élnek magyarok, s éppen ideje volt, hogy idáig eljussanak. Az azonban elgondolkodtató, hogy míg más országok migránsaiért mindenre képesek, mindent megadnának nekik, addig a saját nemzetük tagjaitól még a szavazati jogot is elvennék. Joggal merül fel a kérdés: kit is képviselnek valójában? Mert, hogy a saját nemzetük megmaradását nem, az egyszer biztos.