Az átcímkézett termék

Sokan sok mindent írtak erről a héten, de meglepő, hogy nem csak másodvonalas baloldaliak gondolják úgy, hogy egy hibás történet ismételgetése egyszer sikerhez vezethet majd.

A mostani hétvégén újabb plenáris ülést tartanak, újra elmondják, tovább ragozzák mondandójukat a „dekás” szereplők, fittyet hányva arra, hogy a választók túlnyomó részének ingerküszöbét nagy valószínűséggel ismét nem sikerül majd elérniük, illetve akiét elérik, annak inkább csak mosolyt csalnak az arcára. Elsőre meglepő, hogy egy régi motoros Lendvai Ildikó, aki nem tegnap kezdte a politikai pályafutását, azt írja a Demokratikus Kerekasztal első összejövetele kapcsán, hogy átsétált az óvatos reménykedők oldalára. Az egykori szocialista frakcióvezető, majd pártelnök leírja, hogy szerinte nem szabad görcsösen ragaszkodni a sikerrel kapcsolatos szkepszishez, nem szabad a szereplőknek folyamatosan egymást kritizálniuk, hanem cselekedni kell. Olyan értelemben Lendvainak tényleg igaza van, hogy ha már ők sem hisznek ügyük sikerében, akkor elveszítik a cselekvőképességüket.

De a dolog így sem stimmel teljesen. Hiszen miről is szól a Demokratikus Kerekasztal? Céljuk azon túl, hogy az összesereglett szereplők bizonyos szakpolitikai minimumokat fogalmaznak meg, köztársaság, a demokrácia helyreállítása, Magyarország európai irányultságú értékeinek megerősítése és a rendszer társadalmi igazságtalanságainak korrekciója. Ezen felül Orbán Viktor megállítása, hiszen ha így mennek a dolgok, akkor Magyarország orosz gyarmattá válik. Éppen ez a fő gond, hiszen ezeket a jelszavakat bármelyik 2014. április 6. előtti az összefogás fórumán, gyűlésén, kampányeseményén hallhattuk, és mit is ért el vele?

Ugyanaz a keretsztori lett felmelegítve, még akkor is, ha jelenlévőknek csak a szájába nem rágtak egy használhatóbbat náluk potensebb, a magyar belpolitikában megjelent szereplők. Továbbra is azt mesélik, azt mondják, hogy van egy diktátor, aki lerombolta a magyar demokráciát, a tennivaló pedig az, hogy a diktátort elküldjük, a demokráciát felépítsük. Igaz utóbbi kapcsán közös megállapításokat már nehezen fogalmaznak meg, de játsszunk el a gondolattal, hogy ez lenne a Demokratikus Kerekasztal feladata. A probléma az, hogy maga a sztori nem kellett a választók releváns méretű tömegeinek.

Lépjünk egyet hátrébb, és gondolkodjunk el azon, hogy mit is csinál egy politikai szereplő akkor, ha komoly kudarcot szenvedett el. A kudarc ugyanis azt jelenti, hogy valami, amivel eddig próbálkoztam, sikertelen, megbukott. A helyzet feloldható a politikai színtérről való kilépéssel, ez viszont természetesen maga a vég, a politikai szereplő megszűnik politikai szereplő lenni. Ha a szereplő vissza akarja nyerni cselekvőképességét, több eszköz is a rendelkezésére áll. Le lehet váltani a kudarcban részes, vagy annak kikiáltott szereplőket, vagyis lehetőség van a bűnbakképzésre. Ez félig-meddig végbement a baloldalon, hiszen a főkolomposok közül kettőt, Mesterházy Attilát és Bajnai Gordont leléptették a színről (utóbbit talán véglegesen, előbbivel kapcsolatban azonban ne fogadjunk nagy tételben arra, hogy ne próbálna még visszatérni valahogy). Idekapcsolódó eszköz a pozíció újrafogalmazása, módosítása a majdani siker reményében. Erre tartalmi értelemben kevesebb számba vehető példát látunk. Ott van az MSZP, amely szervezeti értelemben tett változtatásokat, de ezzel csak a felszínt kapirgálta. Most itt van a Demokratikus Kerekasztal, ami gyakorlatilag az „összefogás” valamiféle újrafogalmazása azzal a különbséggel, hogy most nem a pártpolitikai szereplők állnak az első sorban, noha egyébként ők is ott vannak, csak most kicserélték a székeket.

A lényegi munkát ez, a most létrejött formáció megspórolja, gyakorlatilag újraformázza a már meglévő, elhasznált, a szinte semmire sem jó anyagot. Ez a sztori megbukott, ennél használhatóbbra lenne szükség. Látjuk, hogy a kormányzati oldal népszerűsége apadt az elmúlt hetekben, hónapokban, azt is láttuk, hogy az elmúlt év végén voltak jelentősebb kormányellenes tüntetések (amelyek időközben azért alább hagytak), s úgy tűnik, hogy a Demokratikus Kerekasztal szereplői ezeken lelkesültek fel. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy az ő sztorijuknak ezekhez az eseményekhez nem sok köze van, és valószínűleg nem is lesz, persze ez nem fogja meggátolni őket, hogy most vasárnap is elmondják majd a régi, hatástalan szöveget.