Vélemény és vita

Az amerikai elnökjelöltek és mi

Teljesen mindegy számunkra, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, továbbra is gyarmatként tekintenek majd ránk

Most, hogy sorra „jelentkeznek be” demokrata és republikánus politikusok a 2016-os amerikai elnökválasztásra, óhatatlanul felmerül a magyar polgár fejében az a kérdés, hogy Obama után vajon változik-e a velünk kapcsolatos, egyszerre szövetségi és kritikusi álláspont, amelyet a „békés” beavatkozás jellemzett az elmúlt években. Sokan kezdenek kombinálni: vajon ki lenne „jó nekünk”? Vajon ha republikánus elnök követi majd a demokrata Obamát, akkor pozitív irányban változnak-e a diplomáciai kapcsolatok?

Nos, nem kell Amerika-szakértőnek lenni ahhoz, hogy egy szóval meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést: nem! Ugyanis az amerikai adminisztráció külpolitikája mindig is az anyagi érdekekhez illeszkedett. Így ha nem szolgáljuk ki teljes mértékben az euroatlanti érdekeket, ha ellenállunk a génmanipulált élelmiszereknek, ha a társadalmi igazságosság nevében különadókat vetünk ki a milliárdokat kaszáló amerikai cégekre, s végül ha kereskedni, üzletelni akarunk Oroszországgal – akkor teljesen mindegy, hogy ki az amerikai elnök, a nyomásgyakorlás és a piszkos aknamunka folytatódni fog.

Az Egyesült Államok ugyanis a világ uraként politizál a hidegháború lezárása óta. Ha kell, nyíltan, háborút kezdeményezve; ha nem szükséges, akkor vagy politikai és gazdasági nyomásgyakorlással érvényesíti az érdekeit, vagy végső esetben forradalmat robbant ki (destabilizál) az adott térségben. De ezt már tudjuk egy ideje, illetve a Snowden-akták megjelenése óta bizonyítékok is vannak rá.

Sokan élnek mégis abban a tévhitben, hogy az európai, illetve a magyarországi klasszikus bal- és jobboldal felosztású politika működik Amerikában is. (Megjegyzem, már Európában sem egyértelműek az ideológiai besorolások.) Ebből pedig hamisan arra következtetnek, hogy a demokrata párti Obama pusztán az Orbán-kormány eltérő világnézete miatt táplál politikai ellenszenvet irántunk. De ez nem igaz.

Az Egyesült Államokban kétféle anyagi érdekcsoport irányítja (sokszor bábként) a szövetségi kormányt, a külpolitikát és az elnököt is. Az egyik, amelyik a befektetésekből és a termelésből él, és amelynek ezért a stabilitás az érdeke. A másik pénzügyi érdekcsoportot pedig azok a családok (oligarchák) teszik ki, akiknek a háború az érdekük. Ugyanis a fegyvergyártásból és az újjáépítésből húznak busás hasznot. Nos, a „jó amerikai elnök” mindig is igyekezett ezen érdekcsoportok között „egyensúlyozni”. A különbség csupán annyi volt az elmúlt két és fél évtizedben, hogy amíg a republikánus politikusok anyagi támogatói között több volt a „háborúpárti”, addig a demokratákat inkább a „befektetésben érdekeltek” látták el „tanácsokkal”. És mily meglepő, az amerikai politikafilozófia is ezeket az utakat járta, és járja ma is. Ahogy azt a celeb-filozófus Fukuyama egyébiránt helyesen le is írta az Amerika válaszúton című könyvében: a neokonzervatívok (republikánus politikusok tanácsadói) külpolitikájukban a nyílt beavatkozást pártolják. Hisznek abban, hogy gazdasági és a „morális célok érdekében gyakorta szükséges az erő – kifejezetten az amerikai erő alkalmazása”. Míg a „liberális internacio­nalistákat, akik az erőpolitika teljes meghaladásában, továbbá egy jogon és egy intézményrendszeren alapuló nemzetközi rend eljövetelében reménykednek”, inkább a jogi úton való politikai nyomásgyakorlás jellemzi. Más kérdés – és ezt Fukuyama „elfelejti” az egyébként politikailag a demokraták felé orientált véleménykifejtése során megjegyezni –, hogy a demokrata nyomásgyakorlás mellett szükségszerűen megjelenik a titkosszolgálati aknamunka is. Lásd az elmúlt években a cseh kormány megbuktatását, az Orbán-kormány és az ahhoz kapcsolódóan az adóhivatal lejáratására tett kísérletet, valamint a mindezeket megelőző ukrajnai „forradalom” támogatását.

Mindebből következően elmondhatjuk, hogy teljesen mindegy számunkra, hogy ki lesz majd 2016-ban az Egyesült Államok elnöke, és kik a külpolitika vezetői; ilyen vagy olyan eszközökkel élve ugyan, de továbbra is „birodalmi szemmel”, gazdasági (és természetesen politikai) gyarmatként tekintenek majd ránk. Tehát a bejelentkező elnökjelölteket figyelve totálisan fölösleges most szurkolásba kezdenünk.

 

Nagy Ervin: Az amerikai elnökjelöltek és miTeljesen mindegy számunkra, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke,...

Posted by Magyar Hírlap on 2015. április 29.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom