Ausztria tekintélye

„A mi elnökünk” – hirdeti magát új óriásplakátjain Alexander Van der Bellen, az osztrák Zöldek elnökjelöltje, aki Ausztria tekintélyének, hírnevének visszaállítását ígéri, no meg azt, hogy a szélsőséggel – amelyet nyilvánvalóan csakis és kizárólag a szabadságpárti Norbert Hoferrel lehet azonosítani – szemben az értelmet fogja képviselni. A plakáton ingben, hegyekkel a háttérben nevet az emberközelire fazonírozott Van der Bellen, egy kicsit úgy, mintha ő is sejtené, hogy marhaság ez az egész. Miután Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, az a bizonyos értelem, azaz Vernunft azt mondatná egy liberális elnökjelölt kampánystábjával, hogy akár meg is erőltethetnék magukat egy kicsit. Ehelyett minden realitásérzéküket elvesztve, hetekkel a – megismételt, majd elhalasztott, jobb ha ebbe bele sem megyünk – választás előtt annyit képesek plakátra írni, összefoglalva, hogy Van der Bellen nem Hofer, és Hofer különben is ciki.

Vajon mennyi ostobaság és mennyi arrogancia kell ahhoz, hogy ezt az üzenetet valaki most, november közepén kitalálja, jóváhagyja, óriásplakátra nyomtassa? Esetleg már lemondtak a győzelemről?

Az Ausztria tekintélyéről szóló üzenet egyébként bevallottan nem csak arról a másfél évtizedes tapasztalatról szól, amikor az FPÖ koalícióba kerülése miatt az úgynevezett európai közösség kivetette magából Ausztriát. Van der Bellen aktualitást is ad ennek a mai helyzetben kevéssé reális veszélynek, bírálja ugyanis a szabadságpárti vezető Heinz-Christian Strachét, amiért korábban egy parlamenti beszédében nagyon keményen nekiment a német kancellárnak. Minden osztrákok reménybeli elnöke erre azt mondja, ne játsszon Ausztria hírnevével és az osztrákok munkahelyével, ne kritizálja Merkel kancellárt. Van der Bellen ezzel – szépen cáfolva, hogy Strachéval szembeni három évtizedes korfölényéhez arányos bölcsesség is társulna – egyszerre üzeni azt, hogy a bírálhatatlan német kancellár bosszúálló politikus lenne, meg azt, hogy Ausztria merjen kicsi lenni és sunyítani, ha a német migrációs politika megroppantja az országot.

Ismerős ez az üzenet itthon is, ugye? Maradjunk a fenekünkön, tegyük szépen azt, amit mondanak Brüsszelben és Berlinben, ettől leszünk európaiak, nem identitástól meg ilyenektől, aminek a fasizmus barna mocsarában a helye. Ezt a véleményt, ami befelé atyáskodó és lekezelő, kifelé pedig megalkuvó és talpnyaló, itthon ugyanúgy egy politikai kisebbség hangoztatja, ahogy a Van der Bellen mögött álló Zöldek se képviselnek sokkal több embert, mint a nagyvárosi értelmiséget.

A korábban elkövetett szabálytalanságok miatt megismétlendő elnökválasztás második fordulójában minden párt összefogott Hofer és az FPÖ ellen, de így is csak fej-fej mellett sikerült végezni. A kormány támogatottsága a béka feneke alatt, az osztrákoknak elegük van a bevándorlásból – a liberális kisebbség meg szembe akar menni a trendekkel, lebeszélni a választókat a legutóbbi vitában is meggyőzőbbnek talált Hoferről, mindezt azzal, hogy az Európát a szakadék felé taszító jópofizásba vezetné őket vissza.

Pedig Ausztriának akkor van tekintélye, ha van gerince.