Athéni szín

Ez egyszersmind felmentés is lehetne. Nem gazember, csak ostoba. Akinek ez a menekülő útvonal, bátran élje tovább az életét az alacsony homlokúak között, és sokasodjon meg az ő utódaiban. Ilyennek is lenni kell.

És a többi? A többi más tészta. A többi minden valószínűség szerint pontosan tudja, hogy semmi sem igaz abból, amit beszél. És a nagy, közös hazugság egy platformra tereli őket, ott állnak, az igaztalanság, hamisság, ócskaság, alávalóság prédikátorai, a pillanat benyálazásának mesterei, hogy újfent összekenjenek önmagukkal mindent, és erős szag legyen.

Ezek hárman: MSZP, Jobbik, DK.

S hogy világos legyen: nincs közöttük kakukktojás, bármennyire is szeretné az egyik elhitetni, hogy de igen, ő az, ő a „rendszeren kívüli”. Nem. Egy klasszikust idézve újfent: „Lószart, mama!”

E három az egylényegűség maga. S most, mint kóbor kutyák, ha cupákot vetnek közéjük, kaffogva, vérbe borult szemmel hazudnak, és csak egyet hisznek mélységesen: hogy majd e hazugság közelebb segíti őket a hatalomhoz. Azt hazudják éppen, hogy Orbán aláírta a kvótát, vagyis becsapta a szavazókat, a saját szavazóit (is), s lám, mindjárt itt lesznek a migránsok sáncon, kerítésen belül, mindjárt megtelik velük az ország, mert Orbán nem különb a többinél, idehaza fenegyereket játszik, de Brüsszelben „lefekszik” Brüsszelnek, és így tovább, mint a Tragédiában, az Athéni színben:

„ELSŐ DEMAGÓG

Odább! ez a hely itten az enyém.

Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.

(A nép helyeslést üvölt.) (…)

ELSŐ DEMAGÓG

Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.

Polgárok! fájva emelek szavat,

Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot

Porig alázni; s egy nagy férfiút

Kell vonnom bírószéketek elé

A dísz-szekérről. (…)

ELSŐ DEMAGÓG

De bármint fáj szivem, mégis beszélek,

Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép,

Még hadvezérednél is többre nézlek.

ELSŐ DEMAGÓG

Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész

Eladta a hont. (…)

ELSŐ DEMAGÓG

Ifjúságod virága van kezében,

Lemnoszt be bírta venni egy csapással,

S most veszteg áll Phárosznál. Megfizették.”

Éppen így zajlik most is. Hogy Orbán eladta a hont, és aláírta a kvótákat. S a „nép” egy része (olykor isten-, olykor ebadta!), mert fogalma sincs semmiről, lelkesen üvölt árulót együtt a falkával. Éva jól látta ezt:

„ÉVA

Átok reád, te közlelkű rideg nép,

A boldogságot durván illetéd,

S üde virága menten porba hullt.

Pedig nem ollyan édes a szabadság

Neked, amillyen fájdalmas nekem volt.”

De akkor lássuk a tényeket:

1.: Orbán Viktor aláírta az EU-csúcstalálkozó zárónyilatkozatát, amelyben az szerepel, hogy a következő két évben negyvenezer migránst áthelyeznek Olaszországból és Görögországból az unió más országaiba ÖNKÉNTES VÁLLALÁS ALAPJÁN. 2.: Ez egy sokkal korábbi határozat megismétlése. 3.: Ez – mivel önkéntességi alapon áll – semmiféle kötelezettséget nem jelent Magyarország számára. 4.: Az Európa Tanács irányelveket határoz meg, jogalkotási jogosítványa nincs, így határozatai amúgy sem köteleznek semmire. 5.: A kötelező kvótarendszer szóba sem került, arról a két hét múlva esedékes csúcson lehet majd vitatkozni – ha egyáltalán… 6.: Magyarország – az Orbán-kormány döntése nyomán! – az Európai Bírósághoz fordult, és megtámadta a kvótarendszert, Szlovákiával együtt. Ez visszavonhatatlan tény immár, ebből következően a kormány fogalmilag nem lehet „kvótapárti”, miképpen ezt a DK-s gazemberek közleménye tartalmazza. 7.: Magyarország kormánya a KÖTELEZŐ KVÓTARENDSZERT továbbra is elutasítja, és a V4-tagállamokkal együtt nem hajlandó elfogadni.

Ennyit az MSZP–Jobbik–DK-tengely „igazságairól”. S még ezt:

„MÁSODIK A NÉPBŐL

És itthon is oly álmos minden ember,

Tán senki sem kohol már terveket,

Mint hajdanán, miknek kivitelére

A felséges nép torka kellene.

Ma reggel óta járom e helyet,

S szavazatomra nem akad vevő.”

A szövetségbe forrt ellenzék ezeknek kegyeit keresi. És meg is fogja találni. Még jó, hogy ezekből soha nem lesz többség…