Őry Mariann

Vélemény és vita

Áskálódó vesztesek

Álláspont. Jelentősen nőtt tavaly a zsidók elleni támadások száma Európában, különösen a kontinens nyugati részén – számolt be még januárban az izraeli Ynet cikke

Írtak arról is, hogy a Nyugat-Európába érkezett migránsok több mint fele antiszemita, s arról is, hogy számos gyűlölet-bűncselekmény történt Franciaországban. Az ismertté vált gyilkosságokon túl más erőszakos támadások is történtek, valamint több kóser éttermet is felgyújtottak. Az említett cikk megjelenése óta is történtek rettenetes dolgok, például fiatal muszlim szomszédai agyonszúrtak egy idős zsidó asszonyt Párizsban, majd rágyújtották a lakását. A sokk akkora, hogy a valósággal hadilábon álló liberális sajtóban is megjelentek a figyelmeztető írások, s sokan látják, volt valami abban, amikor néhány éve Benjamin Netanjahu Izraelbe hívta a zsidókat Franciaországból.

Az erőszakos, Nyugaton az elmúlt évtizedekben elharapódzó antiszemita támadások mögött többnyire muszlim migránsok állnak, de az Ynet arról is írt, hogy ugrásszerűen megnőtt a támadások száma Ukrajnában is, mivel a nyugati országok által szalonképessé tett ukrán szélsőjobboldal felett nincs kontrollja az ország normálisabb felének.

Értelmiségiek hosszú sora szerint, akik Angela Merkelnek írtak levelet a minap, Európának nem emiatt kell aggódnia. Az antiszemitizmust nem Párizsban vagy Kijevben kell keresni! A fenti borzalmaknál ugyanis sokkal nagyobb veszélyt jelent a magyar kormány George Sorosról szóló kampánya. Legutóbb a Jerusalem Post cikke mutatott rá arra, hogy nem csak Orbán, hanem Netanjahu is küzd Soros ellen, az ellenszenvük alapja nem a milliárdos származása, hanem sokkal inkább a tevékenysége, amivel – mások mellett – Magyarország és Izrael identitását, sőt biztonságát is veszélyezteti. A Soros által pénzelt NGO-hálózat ugyanis nagyobb erőforrásokkal és befolyással rendelkezik, mint nem egy kormány vagy nemzetközi szervezet, így tevékenységük szuverenitásbeli, sőt, nemzetbiztonsági kérdés. A Jerusalem Post szerzője azt a nyilvánvaló összefüggést sem hallgatja el, hogy az illegális migráció, az iszlamizáció megfékezése, a párhuzamos társadalmak kialakulásának megakadályozása többet ér az új antiszemitizmus ellen, mint a sopánkodás.

A már említett levélírók természetesen nem ok nélkül hordanak össze mindent a magyar kormány ellen. A korábban leleplezett Soros-módszer szerint alá akarják ásni a stratégiailag fontos német–magyar gazdasági kapcsolatokat. Az ugyanis sokak szemét szúrja, hogy hiába kritizálja Budapestet gyakran a német baloldal, a német nagyvállalatok továbbra is jól érzik magunkat hazánkban. A migrációs politikát illető véleménykülönbséget leszámítva ugyanis nagyjából minden rendben Budapest és Berlin között. Nem a levélírók az elsők, akik ki akarják dobatni a Fideszt az Európai Néppártból. Folyamatos a nyomásgyakorlás balról, valamint a Néppárt liberális kisebbsége részéről. Valójában persze tudják, nincs esélyük. Melyik párt ne akarná soraiban tudni Európa egyik legnagyobb legitimációval rendelkező kormánypártját? Persze, viták vannak. De közben Szájer József a Néppárt frakcióvezető-helyettese, Gál Kinga az alelnöke, Járóka Lívia az EP néppárti alelnöke, a bajor Manfred Weber néppárti frakcióvezető pedig Budapesten kampányolt Orbán Viktornak. Ha a Néppártnak nem lenne szüksége a Fideszre, és ha a Fideszre nem lehetne számítani, akkor nem is lennének ilyen erős pozíciói.

A fenti kritikákból kivilágló vakság és elfogultság életveszélyes Nyugat-Európára. A magyar választók akaratával kéretlenül dacolni pedig szánalmas.