Árral szemben

Vasárnap este beleszaladtam a 300 című, meglehetősen sokat bírált számítógépes animációs opusba, pont azon a részen, ahol a perzsa követ földet és vizet kért Leonidásztól. Aztán persze a spártaiak egy kútba vetették a követet, mert tudták, hogy a kért föld és víz a haza. Néhány évszázaddal később nem volt ennyire bölcs Szvatopluk fejedelem, aki boldogan megadta őseinknek a gyönyörű fehér lóért a kulacs vizet a Dunából és egy marék földet a füves pusztákról. Mentségére legyen mondva, akkoriban nem kóboroltak túl gyakran görög bölcsek azon a tájon. Viszont azt se felejtsük el, hogy Árpádék pontosan tudták, mit kérnek. E két kis történet csak azért érdekes, mert tegnap a Kárpát-medencei élelmiszer-előállítók konferenciáján Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is arról beszélt, hogy Magyarország szerencsés helyzetben van, mert kiválóak az adottságaink az egészséges élelmiszerek megtermelésére, és az ország rendelkezik a két – nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű – stratégiai feltétellel, a termőfölddel és a vízzel, ami nélkül nincs élet. Még mindig igaz és találó megállapítás ez, pedig az ókori és a középkori események óta csak eltelt egy kis idő.

Az alapvetések viszont nem változtak, csak a dolgok annyiban, hogy amikor egy nagy, génmódosított termékeket is forgalmazó és propagáló világcég alkalmazottait hazai szakemberek meghívták egy pohár italra, azoknak első dolguk volt kibányászni az ásványvízből a vegyszerrel kezelt citromból vágott karikát. Magyarázatként csak annyit mondtak: „Ez fog megölni benneteket.” Mintha a citromkarika Ephialtész lett volna, aki elárulta a spártaiakat. A Kárpát-medence földje és vize valóban kincs, amit érdemes sok mindentől megvédeni, érdemes a GMO-áradat ellen is küzdeni, mint a spártaiaknak a perzsák ellen. Akkor is ha tudjuk, hogy ha elbukunk, a mi sírunkra nem vésik fel a feliratot, „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. De ez az ő szégyenük lesz. Élj örökké, Ephialtész!