Árkon innen és túl

Sokszor halljuk, mintha egy modern pszichológiai kísérlet alanyai lennénk, amelyben azt vizsgálják, mennyire gyorsan sikerül meggyőzni a magyarokat megosztottságukról. De kérdés, hogy valóban vannak-e árkok, és ha vannak is, tényleg olyan mélyek-e, mint amennyire a baloldal állítja.

Itt van például a Budapest Pride ügye. Naponta tolja a baloldal a magyarok arcába, bár feltételezhető, hogy ezt már meglehetősen unja a társadalom, s nem is alaptalanul. Van más dolga, fontosabb ennél, még akkor is, ha a balliberális oldal görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a Pride ügye nemcsak melegfelvonulás, de jelkép és szimbólum is, egy ország érettségének és toleranciájának és hatalmi viszonyainak szimbóluma. Nyilván azért, hogy még pontosabb képet kaphassunk a Pride kérdéséről, és mindarról, amit jelképez, egy kis szavazást rendezett a honlapján a Népszabadság. Azt kérdezte olvasóitól: „Önt zavarja, hogy a Budapesti Pride résztvevői végigvonulnak az Andrássy úton?” A lap ezzel Kocsis Máté elhíresült nyilatkozatára utalt, a Fidesz kommunikációs igazgatója ugyanis azt mondta nemrég, hogy a tervezett melegfelvonulás nem illik a világörökségi környezethez, értsd az Andrássy úthoz, és nyilván az annak végében található Hősök teréhez. Nagyon kiegyenlített eredmény született a lap szerdai száma szerint. Az igenek aránya negyvenkilenc, a nemeké pedig ötvenegy százalék volt. Furcsa. Mintha a választásokon bevett módszer szerint „újraszámlálták” volna a szavazatokat, ami – ugye – nem csalás, nem hamisítás. Kedden délután ugyanis még hatvanegynéhány százalék körül mozgott az igenek aránya, de estére már nyolcvanhárom százalékra emelkedett azon baloldali olvasók aránya, akik egyetértettek a közvélemény jobboldali részével. Nagy talány, hogyan lett ebből kiegyenlített eredmény, mire az újság megjelent.

Pedig egy árok betemetődni látszik. Vagy éppen ez lenne a baj?