Árfolyam-gátlástalanság

Mint a szocialisták jelenlegi vezetője, nem lehet sikerélmény számára az a tény, hogy az 1994-ben még 54 százaléknyi szavazatot szerzett pártja húsz év leforgása alatt lejutott 19 százalékra – bár adjuk meg a soros elnöknek, hogy ebben az igyekezetben jóval kisebb felelősség terheli őt, mint Gyurcsány Ferencet és Mesterházy Attilát. Az is tény, hogy – az önsorsrontó politizáláson kívül – óriási adósságot is örökölt az előbbi kifogástalan úriembertől: a Gyurcsány elnöksége idején, még 2010 előtt a párt Jókai téri székházának megvásárlására és felújítására felvett, mintegy 800 millió forint svájcifrank-alapú bankkölcsön, plusz két további nagy összegű hitel mára összesen kétmilliárd forintra hízott. Az MSZP-nek a párttörvény szerint évente járó 500 milliós működési támogatás nagyobbik része szintén a berendezésre, az intézmény fenntartására ment el, nem pedig pártszervezésre és a mozgalmi tevékenység finanszírozására.

Érthető ezek után, hogy Tóbiás elnöknek kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a közéletben szerepeljen. A legsürgetőbb feladat most pénzzé tenni a pártszékházat, még mielőtt dobra vernék a hitelezők. Ami a parlamenti munkát illeti, bár ő a párt frakcióvezetője is, a tavalyi választás óta eddig egyszer sem emelkedett szólásra a Tisztelt Házban, amelynek tágas falai között eléggé lötyög a „Kormányváltók” fantázianéven bejutott harmincnyolc fős baloldali képviselőcsoport. Arról sem hallottunk hírt mostanság, hogyan halad az MSZP újabb – ki tudja hányadik? – megújulása, itt állunk a sötétben, teljes tájékozatlanságban.

Meglepetés számba ment tehát, hogy Tóbiás megszólalt az ország nyilvánossága előtt. Ez most csütörtökön történt, amikor beütött a svájcifrank-árfolyam felszabadításának híre, ami az alábbi nyilatkozat megtételére gerjesztette a pártelnököt: „A forint árfolyamának ingadozása egyértelműen igazolja, hogy a régiós valuták közül a magyar fizetőeszköz a legsebezhetőbb, ennek oka pedig a kormány és a Magyar Nemzeti Bank dilettáns politikája. A kormány a forint árfolyamával történteket kizárólag a világgazdaságban zajló eseményekkel magyarázza, ahelyett, hogy a jegybankkal együtt biztosítaná a stabilitást és a biztonságot, figyelné a világban zajló folyamatokat, és olyan gazdaságpolitikát alakítana ki, amely megvédi a magyar állampolgárok forintjait.” Tóbiás még azt is odanyálazta mondókája végére, hogy „az elmúlt négy évben a Fidesz volt az egyetlen, amely veszélyeztette az emberek szabadságát, a sajtószabadságot”. Mintha csak ő lenne a 21. századi Cato, aki szerint Karthágót el kellett pusztítani.

Ceterum censeo: a 2010 óta kormányon levő Fidesz felelős tehát a svájci frank árfolyamának 2015. január 15-i elszabadulásáért is. Ami kétség kívül nehéz időket jósol az alpesi ország valutájában eladósodott magyaroknak (és más országok hasonló helyzetbe kerülő frankhiteleseinek).

Az ugyan nem igaz, hogy a forint lenne a legsebezhetőbb a nem eurózónához tartozó államok pénzei között, de beszéljünk inkább magáról az eladósodásról! Ami bizony 2002 után kezdődött, az áldott emlékű Gyurcsány-korszak alatt, amikor a magyar állam eladósítása kéz a kézben járt az addig sosem látott nagyvonalú lakossági hitelezéssel. Devizában. Boldog-boldogtalannak adtak kölcsön pénzt, nyílt végű kamatra, olyan bankok is, melyeknek a fiókjában sosem volt svájci bankjegy. A szocialisták meg szépen tollasodtak, mint az utóbb sittre került sikkasztóik.

A többit ismerjük. Egyszerre csak meglódultak a frank (és euró) kamatok, égbe szöktek a törlesztőrészletek, tömegével jutottak csődbe, bukták el a lakásukat, házukat a családok. Persze 2010-ben a második polgári kormányra maradt a feketeleves. Állami beavatkozással igyekeztek enyhíteni az 1946 óta történt legnagyobb hazai hitelválságon; most örülhetnek az árfolyamgát bevezetésének azok, akik elfogadták a törvényben garantált 180 forintos (!) svájcifrank-plafont. Mások meg – az autót hitelre vásárlók – szidhatják a kormányt, amiért őket, diszkriminatív módon, kihagyták a szabad felhasználású hitel kedvezményes törlesztéséből.

Volna tehát oka szidalmaznia a Fidesz-kormányt a svájci frankban eladósodott MSZP elnökének is, csak úgy (most sajnálhatja, hogy átlapozta Marx intelmeit a kamatról). A probléma hazug áthárításával a kormányra, Tóbiás eljutott egészen az extrém politikai pofátlanságig. Úgy tett, mint az a genyó punk, aki miután lelökte a lépcsőn az öreg nénit, mocskosul lehordja: mér’ nem vigyázott?!