Aranyvásár

A romokban heverő országban ugyanis olyan magas volt az infláció, hogy a hivatalos fizetőeszköz legfeljebb arra volt jó, hogy az utcán legyen mit söpörni, ugyanis alig ért valamit. Annak idején a lakosság többsége, leginkább a városi polgárok, egyéb megtakarításaikból, például az aranytárgyaik vagy porcelánjaik értékesítéséből tartották fenn magukat. Aztán amikor 1946-ban a híres aranyvonaton visszaérkezett a második világháború idején az ausztriai Spital am Pyhrnbe menekített harminc tonna arany, fedezetet nyújtott az ország új fizetőeszköze, a forint bevezetéséhez, ezzel támogatva a pénzügyi konszolidációt és a háború utáni magyar gazdaság stabilizációját.

Ebben a hónapban közel ugyanennyi arany került az országba. A Magyar Nemzeti Bank aranytartaléka ugyanis az eddigi 3,1-ről 31,5 tonnára emelkedett. Felmerül persze a kérdés, hogy most miért van szükség ennyi aranyra, hiszen a Bretton Woods-i rendszer 1971-es összeomlása óta e nemesfém tartalékszerepe jelentősen csökkent. Pedig az arany története összefügg az emberiség történetével, a világban sokáig működött az aranyra alapozott gazdasági rendszer, amelyet először az első világháború, majd az 1929–33-as gazdasági világválság vetett vissza, és a Bretton Woods-i egyezmény felmondásával – amit maga Richard Nixon akkori amerikai elnök tett meg – véget ért az addigi aranystandrendszer. Ráadásul a mi 31,5 tonnánk 1,24 milliárd dolláros értéke mindössze a nemzeti tartalék 4,4 százalékának felel meg.

A válasz főként abban rejlik, hogy bár az arany szerepe az elmúlt száz évben jelentősen átértékelődött, a modern gazdasági környezetben, főleg a legutóbbi globális válságot követően, a nemesfém ismét a biztonságos pénzügyitartalék-képzés legfontosabb eszköze lett. Az arany országon belüli birtoklása összhangban van a nemzetközi irányokkal, támogatja a pénzügyi stabilitást, és tovább erősítheti a hazánk iránti piaci bizalmat. Most is az egyik legbiztonságosabb eszköznek tekinthető a világon, ami már normál piaci körülmények között is kifejti stabilitási és bizalomerősítő funkcióját. A piac és a befektetők ugyanis menekülőeszközként tekintenek az aranyra. Ez manapság különösen fontos, amikor a globális gazdaság, de még inkább a piaci bizalom rendkívül törékeny. Gondoljunk csak bele, hogy például a kereskedelmi háború kiszélesedése nemcsak a világ áruforgalmára és a tőzsdei árfolyamokra hat kedvezőtlenül, de ilyenkor általában az az első reakció a befektetők részéről, hogy menekülnek a tartalékdevizákból, mint például amilyen a forint, és ez a nemzeti valuták gyengülésével jár együtt. Mindezek mellett viszont a feltörekvő országok többségének mégis az elsődleges tartalékolási eszközei a dollár- és euróalapú állampapírok. Ugyanakkor például az Amerikai Egyesült Államoknak, amelynek nemzeti valutája meghatározó szerepet tölt be a világ pénzügyi rendszerében, 8134 tonna az aranytartaléka, amely a teljes tartalék 73,5 százalékának felel meg. A mi régiónkban eddig a román jegybank rendelkezett a legtöbb arannyal, 104 tonnával, ám Lengyelország az utóbbi hónapokban alaposan bevásárolt, és ezzel átvette a vezető helyet 112 tonnával.

Nálunk – bár a legutóbbi szállítmány légi úton érkezett – ehhez még néhány aranyvonatnak be kellene futnia, mert ez a törekvés mindenképpen elismerésre méltó, és egyezik a nemzetközi irányokkal is.