Arányok

Több éve dolgozott egy világcégnél, és Sopron mellől nem okozott neki különösebb gondot a naponkénti ingázás. Nyelvtudása, tanulmányai, szakmai tapasztalata és a kint munkával eltöltött hosszú évei alapján sok mindenre számíthatott volna, csak arra nem, hogy útilaput kötnek a talpára, amit a három gyerek és a gyesen lévő feleség mellé a nem is kilátásba helyezett, hanem egyenesen beígért előléptetés mellé nem igazán tudott bónuszpontként értékelni. Most még keresgél, és meglehetősen keveset panaszkodik, a migránsokról pedig egy szót sem szól. Pedig beszélhetne róluk ő is, volt munkáltatói szemére vethetné, hogy amíg ő lelkiismeretesen húzta az igát, addig a messziről jöttekről ezt nem igazán lehet elmondani. Amit el lehet róluk mondani a munkakedvet illetően, azt elmondta már Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter, akinek néhány napja tett nyilatkozata akár panaszkodásnak is beillene. Az osztrák tárcavezető nem éppen rezignáltan azt közölte, hogy a menedékkérelem benyújtása után egy évvel a menekültek kilencven százaléka még mindig munkanélküli, és öt év után is mindössze egyharmaduknak van munkája. Úgy vélekedett, hogy az Ausztriába érkező menekültáradat nagy gondot jelent a munkaerőpiacnak és a társadalomnak egyaránt. Wolfgang Sobotka osztrák belügyminiszter pedig korábban úgy nyilatkozott, hogy a menedékkérelemre jogosultak tíz százaléka tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon, azonban tájékoztatása szerint ők sem teljes munkaidőben dolgoznak. Másik adat, csak az arányok érzékeltetése végett: 2014-ben tízezer, 2015-ben tizennégyezer büntetőfeljelentést tettek menekültekkel szemben Ausztriában, ami negyvenszázalékos emelkedés. Bevallom, a szárnyas kapuk óta és a rendszeres hegyeshalmi határmizériák miatt mostanában sok empátiával nem viseltetem a sógorok iránt, Kurz külügyminiszter munkáját azonban érdeklődéssel figyelem. Remélem, mihamarabb jobb adatokról tud beszámolni, én meg esetleg arról, hogy az ismerősömnek megint van munkája, még akkor is, ha ő a migránsokról egy szót sem szól.